Úgy érzem, hogy kezdek teljesen tönkremenni. Mit tehetnék?

Még annyit hozzáfűznék(csak hogy ne tűnjek olyan brutálisan savanyú embernek),hogy amúgy észre tudom venni az apró dolgokat is,amik örömet szereznek nekem,pl.egy szép táj,egy aranyos állat,egy kedves gesztus valakitől,stb...

Az is gond,hogy talán túlzottan érzékeny lelkű ember vagyok,emiatt érnek olyan súlyosan a kudarcok,és ezért kerülök egyre mélyebbre az életben.

A munkahelyeimen amiatt nem tudtam teljesíteni,mert egyre inkább nehezemre esik a koncentrálás,egyre feledékenyebb vagyok.Néhány baki után pedig jobbnak láttam,hogy felmondok,mert nem akartam komolyabb hibákat elkövetni,és mert éreztem,hogy a jelenlegi állapotomban nem tudok intellektuálisabb feladatokat ellátni.

Jelenleg fizikai munkát végzek,hogy legyen egy kis pénzem,de abból nem tudom fenntartani az albérletet.

Szégyellem,hogy férfi létemre idáig süllyedtem.