Ti el tudnátok fogadni egy olyan lányt barátnak vagy társnak, aki pszichés problémákkal küzd?

Tudom ez hülyén hangzik, de ha valaki hibás, az csak megértene jobban engem, mert én lelkileg szoktam rosszul lenni. Illetve egy ilyen lány jobban értékeli a törődést, és személy szerint szivesen vigyáznék egy ilyen lányra, ott lennék segítenék, ölelném és szeretném, az ilyen lányra oda lehet figyelni többnyire érdemes szeretni mert egy ilyen lány szerintem tudja értékelni, nem ugy mint a tipikus kiscsajok akik hetente váltanak kapcsolatot.

barátkozni nem szoktam lányokkal, de szivesen megismernék ilyen lányt is

19F

Pedig bármennyire is fájdalmas ez a Tökéleteseknek, mindenkinek van valami defektje. Az ilyen defekteknek kétféle oka lehet:

1) Az illető családban nőtt fel.

2) Az illető család nélkül nőtt fel.

És ezzel le is fedtük az emberiséget.

Aki családban nőtt fel, kisgyerekként elindították egy adott csomaggal, ami felnőttkorban vagy működik valamennyire, vagy nem. Azok, akik nem családban nőttek fel, még bonyolultabb pakkal indulnak.

Ha a nagyon okos és tökéletes válaszolók olvasgatnának egy kis pszichológiai irodalmat, különös tekintettel a fejlődéslélektanra, maguk is rájönnének, hogy közel sem normális az állapotuk. Egy csomó olyan "adottságuk", amire azt gondolják, hogy velük született (mert 'mióta az eszemet tudom, "ilyen" vagyok'), nem velük született, hanem a szüleik működése által alakult ki kiskorukban.

Ám szerencsére éppen azért, mert mindenkinek van valamilyen hozott csomagja, amit bizonyos szülői múködések alakítottak ki benne, a téma elég régóta tanulmányozott ahhoz, hogy legyenek megoldások rá. Tehát a gyerekkorban félrecsavarozott dolgokat a felnőtt ember vezetett önismereti munkával helyre tudja csavarozni. Csakhát ehhez ugye először fel kell ismerni, hogy nem vagyunk tökéletesek és ezt egy Tökéletesnek ugye eléggé nehéz... sokkal könnyebb együttélni a dolgokkal és úgy magyarázni őket, hogy "adottság".

Igen, nekem is van ilyesmi problémám.

Sajnállak a pánikrohamok miatt. :(

Kedves Kérdező!

Az alapján, hogy volt bátorságod segítséget kérni, plusz az írásmódodat elnézve kellőképpen intelligensnek gondollak. Ez pedig jó kiindulópont.

Nálam egy balul elsült kísérlet (nevezzük nevén: fű) váltott ki két pánikrohamot, amiből az utolsó már állandósult szorongásban végződött.

Az a roham annyira pokoli volt, hogy már másnap bejelentkeztem a kerületi pszichiátriára, és onnantól kezdve lassan, de biztosan javulni kezdtem. Ez pont fél éve történt.

Én is járok pszichológushoz, és nem is gondoltam volna, miket képes előásni a személyiségemből. Régi megoldatlan problémák kijavításán dolgozunk éppen. Lassacskán visszanyerem régi önmagam, egy rohamom sem volt azóta. Nagyon sokat köszönhetek a családomnak és a közeli barátaimnak. Ezt azért írtam le, mert fél évvel ezelőtt minden kilátástalannak tűnt.

És mégis van kiút.

Én sem szeretem bevallani másoknak az igazságot, főleg nem fiú létemre. Piszkálja az önérzetem.

Akiknek viszont elmondtam, többnyire nagyon megértőek voltak. Nem egyről kiderült, hogy ugyanezen ment át korábban, sőt még gyógyszert is szedett, mint én. Sőt, mondok még valamit: nekem is volt kényszermozgásos időszakom.

Mocsok betegség, de ki lehet belőle lábalni.

Kérdésedre válaszolva: igen, de...

Barátként bármikor, ezt ismeretlenül is bátran mondom. Párkapcsolatot inkább akkor, ha az egyik fél pszichésen stabil. Nem baj az, ha esetleg korábban neki is hasonló gondja, de az adott helyzetben kell egy fix támpont.

barátkozhatunk, írj nyugodtan.Nekem szociális fóbiám volt ,de jártam pszichológushoz és teljesen elmúlt

f

én el tudom képzelni, mivel kevert depressziós pánik betegségem van, de hála isten sikerült leküzdenem, mivel gyári munkás vagyok és ott az emberek társaságában lett változás rajtam.

nem 100% -osan múlt el. de már ritkábban jön elő.

hozzám hasonló nők szívesen megismernék

31f