Van értelme így élni?

Asszem megérett a helyzet egy pszichológusra, pszichiáterre.

Alapból próbálj meg rendezett életet élni (ugyanakkor kelsz, ugyanakkor fekszel, normálisan táplálkozol), sportolj valamit, menjél masszőrhöz, legyél sokat a szabadban.

Ha a tested rendben van a lelked is jobban lesz.

Nyelvet mennyire tudod? Gondolom anélkül nem igazán tudsz segítséget kérni pszichológustól, esetleg olyantól, aki Magyarországon van, vállal Skype-konzultációt, te meg neten keresztül fizetsz az alkalmakért, gondolom édesanyád támogatna.

Ha van nyelvtudás, kereshetsz olyan embereket, helyi csoportokat, akiket az érdekel, ami téged. Írtad, hogy mik azok, amik nem kötnek le. Feltételezem van olyan is, ami leköt.

Sokan kimásztak már ebből a gödörből, olyanok is, akik mélyebben voltak vagy régebben csinálták ezt az önpusztító életmódot. Az ő példájuk legyen előtted, keresd az utat, ami kivezet. Vannak könyvek, videók, stb.

És természetesen pszichoterápia, ami átlendít a kezdeti nehézségeken.

Ha felismerted, hogy rosszul csináltál valamit, és eldöntötted, hogy másképp akarsz élni, az út felét már meg is tetted! Nem könnyű feladat tovább menni, de hidd el, megéri!

A kapcsolatodhoz annyit tudok hozzáfűzni, hogy ez így volt a legjobb ahogyan történt. Véget ért. Nem hiszem, hogy volt jövője...

Nem zavarta, hogy tudatmódosítókkal tömted magadat? Szakítás után máris mással volt?

Őszintén, ennek volt jövője?

Tudom, hogy nehéz egyedül lenni, de inkább, mint egy olyan társsal, aki mellett az ember, akár tönkre is teheti magát.

Sokan ódzkodnak attól, hogy pszichológus segítségét kérjék, de ők valóban tudnak segíteni. Nem mindegyik persze, de ha egyiktől a másikig jár az ember, előbb-utóbb találni olyat, akivel megtalálod a közös hangot.

Amit én tudok javasolni, hogy legalább egy kis sikerélményed legyen, ami ad egy kis löketet, hogy tűzz ki magad elé kisebb célokat.

Pl.: nyelvtanulás terén, vagy a munkában. Találd ki mit tanulnál szívesen, vagy milyen hobbit szeretnél.

Próbáld meg leírni egy naplóba a bánatodat, hogy milyen gondolatok gyötörnek, de ne őrlődj rajtuk túl sokat.

Marha nagy szerencséd van, hogy a szüleidhez tudtál menni. Adjon erőt az, hogy biztonságban vagy. Nincs veszély. Pihenj, gyűjts erőt, és kitartást!