Néha rám jön a magány? Miért van ez? Mit tegyek ellene? Valaki hasonló helyzetben?

Olyan fura,pedig emberekkel vagyok körülvéve. Nem tudom ezeket hova tenni. :P. Tudom minden okát,az ok-okozatot ,csak olyan közel vagyok a problémához,konkrétan benne,hogy nehéz kilábalni.

Mindig is érzékenyebb típus voltam. Kiskoromban erősen igényeltem,hogy ölelgessenek. volt hogy anyukámat tíz percenként mentem megölelni. Persze ahogy jött a kamaszkor,ez ritkább lett, de még mindig megvan. Anyámmal nem olyan mostanság a viszonyom,nem tudom pontosan megfogalmazni mi a probléma, de valahogy nem értjük meg egymást. Bleh... Apukámmal elég jókat lehet dumálni.. de ő nem az az ölelkezős típus. Múltkor is odamentem hozzá, csak mondta,hogy jó,hát na,nem felejtette el a pénzt,blablabla. Miközben nem is kell a hülye pénz,csak szeretetet akartam :(. Két tesóm van. Az egyikkel túl sokat veszekszünk, de amúgy jó fej. Szerintem még életemben nem öleltem meg.:D. A másikat imádom. De valahogy elvan magának.

A suliban is vannak haverok, de mostanság a rössz közérzet a jellemző. Ma is egésznaop az járt a fejemben hogy végre hazamegyek,és csinálok valami jót. Minden perce egy árok volt annak,hogy ott ülök,mert kövérnek láttam magam. hogy fuj,de kövér vagyok.(két vajas kiflit is reggeliztem,bleh) Sokszor menekültem evésbe,főleg középiskola elején. Azok ritka rossz időszakok voltak. Ezáltal romlott az énképem, utáltam magam, és nem tudtam úgy viselkedni a szociális közegben,ahogyan szerettem volna. Nem vagyok elhízott disznó. Nem is vagyok nádszálkisasszony. Sportolni kéne, egy-egy futás után azt érzem én vagyok a király. De fájogat a térdem is,ugyhogy ez hanyagolva lett mostanság.

Ezenkívül nem tudom hogy intorvertált vagy extrovertált lennék. Van,hogy a magány megöl,megfojt, belehalok. De van,hogy tök jól elvagyok igx a csendes kis nyugalmamban. Össze -vissza,és ellentmondásos az életem. Továbbra is keresem önmagam,de azt hiszem ehhez jó sok barát kéne,vagy legalábbis egy igaz,akivel tényleg mindig számíthatunk egymásra. A baráti múltam elég idióta. Ehh. Hosszú,hosszú bugyuta agymenéseket tudnék még itt lenyomni. De én csak azt érzem kéne valaki,akivel ezt kilelkizem. Amolyan késő esti,tetőn ülős,csillag nézős, beszélgetés. Csak simán most magányos vagyok,meg talán szeretet hiányos :P. Valaki mondjon valamit. Elég hülyén érzem most magam. Tudom nemsoká elmúlik. Most csak kiirtam magamból. Köszönöm