Magány, kapcsolat hiány. Nem vagyok elég jó, nincs senkim és semmim, kapcsolatot szeretnék de még az sincs, valaki hasonló helyzetbe?

Gyerekkoromban rengeteg cseszegetést kellett elszenvednem (magam miatt, és a rossz társaság miatt is), így a korai kamaszkorom nehezen ment.

Ha végeztem a középiskolában, mindig egyből hazamentem és én is csak bent gubbasztottam. A középiskola csak eleinte volt nehéz, mert a kétes alakok hamar kikerültek és lebuktak hozzánk olyanok, akik felhúzták az osztályunk színvonalát. Köztük én is könnyebben érvényesülhettem, nem mondom, hogy barátaim lettek, de mind a mai napig jó ismerőseim.

Nagyjából 17 évesen határoztam el, hogy teszek ez ellen. Végülis, nem mehet úgy el a fiatalkorom, hogy suli után nem csinálok semmit se. Elkezdtem diákmunkázni, jogosítvány megszerezni, autóra gyűjteni, meg úgy általában elkezdtem nyitni a világ felé. Kiépítettem egy, az iskolában csak rám jellemző öltözködési stílust. Elkezdtem célokat kitűzni magam elé, melyekről egy ideig csak álmodoztam, de végül teljesítettem őket.

Végül 18 éves lettem, és úgy éreztem, hogy kinyílt a világ előttem, hogy most már csak jobb lesz. És igazából így is lett. Meg lett a jogosítványom, vettem egy régi, szép állapotú autót és egyre többször kezdtem mozogni lányok társaságában. Amikor eljöttem a középiskolából, végre volt egy kis presztízsem, a 4 évvel ezelőttihez képest.

Úgy érzem, hogy mostanra, 19 éves koromra szinte mindenem meg van: egy régi kovácsműhelyben lakok, diákmunkázok, tanulok, szépítgetem a kocsim és jópár közegben mozgok, ahol ha nem is barátokat, de jó ismerősöket szereztem.

Viszont mindezek ellenére is úgy érzem, hogy egy lány nélkül nem érzem magam teljesnek. Egyébként nem lennék reménytelen eset az irányukban, csak sosem éltem a jó lehetőségekkel, amikor egy lány interakcióba lépett velem (közvetetten, vagy közvetlen). Csak a kifogásokat keresem olyankor, hogy miért ne vigyem el a kialakult párbeszédet egy másik irányba. Ezt kéne csak leküzdenem... a kifogások keresését.

Figyelj..

Ha társat akarsz ,akkor hagyd a fenébe ezt a mai roncstársadalmat. Nem csak te vagy így hanem sok tízezren. A magyar az egyik legmagányosabb társadalom,nemrég olvastam. Főleg ezért is kevés a házasság. A mai korszellem csak a menőzős hímeknek kedvez,ennek ellenére sokaknak szerencséje van az átlagosak közt is,ezt még te is láthatod.

2 dolgot ajánlanék. Az egyik ,,rapidrandi,, vagy vakrandi néven fut kb 5-6 ezer forint a költség.Eddig Pesten és Győrben hallottam hogy működik.Személyes találkozókat szerveznek össze 7 férfi 7 nő egy kávézóban.Csak jelentkezned kell.Ha vidéki vagy az sem gond.Én pl azonnal költöznék egy szerelemért.Munka mindenhol van.

A másik ajánlatom a vallási közösségek.Lépj be egybe, ott még vannak a hagyományos értékekre figyelő lányok. Pld :Hit Gyülekezete. Ja amit mondanak róluk hogy kötelező adakozni az hazugság.Jó közösség van ott, bár el kell ismerni hogy van egy két gáz ember is, mint bárhol máshol.Volt drogosok,akiken azért látszik hogy IQ-ban már lejjebb kerültek stb.Minden városban van szervezetük. De hogy ne hazabeszéljek,keress bármely más felekezetet.

Rajtam Isten segített, mert én is magányos voltam. Ne nevesd ki a hitet mert működő eredményei vannak,nem gyogyós vakhitről van szó.