Hogyan lendüljek ezen túl?

Hol is kezdhetném. Rettentően egyedül érzem magam. Az életem teljesen romokban hever... Keresem a helyem a világban, de nem találom. Bizonyítani akarok mindenkinek, hogy mire is vagyok képes, de valami mindig keresztbe tesz nekem... Gyerekkorom óta a kudarcokkal szembesülök, de eddig mindig felálltam, leporoltam a térdem és mentem tovább. De mostanra elfogyott már az erőm. Nem tudok elhelyezkedni állás ügyileg. Elutasítást kapok mindenféle téren, soha nem vagyok elég jó. Egyszer már megküzdöttem egy mélyponttal, akkor az öngyilkosságot fontolgattam, annyira szerethetetlennek és haszontallanak, pótolhatónak éreztem akkor magam (habár most is, csak nem olyan mértékben). Talán ez oda vezethető vissza, hogy anyámtól sokszor megkaptam gyerekkoromban, hogy szerethetetlen vagyok, tinédzser koromban pedig, hogy úgysem kellek majd senkinek, mert senki nem tudna elviselni. Mindig mikor azt hiszem, hogy most már boldog lehetek, megtaláltam önmagam, akkor az élet jól behúz nekem egy jobbost. Hogyan legyek én is teljesértékű, szerethető ember? Hogyan vetkőzzem le a gyermekkori sérelmeket?