Hogyan lehet elfogadni vagy enyhíteni a fájdalmat?

Fogadd együttérzésemet! Én kiírtam magamból a fájdalmat, amikor meghalt az anyukám két éve, de erre nem mindenkinek van meg az adottsága. -Írtam hozzá egy búcsú verset. Mindent egybe vetve a te fájdalmad egy olyan típusú fájdalom amire csak egyetlen gyógyír van: az idő (múlása). Az idő múlása az a folyamat, amely képes arra, hogy a fájdalmat emlékké szelídítse - és sajnos nincs választása az embernek. Esetleg annyit tehetsz még, hogy kijárkálsz hozzá a temetőbe és "mesélsz neki" - akár csak arról, hogy mi történik veled. Nem szégyen ez, - az embereket abban az esetben nem szokták hülyének nézni, amikor a saját halottaikhoz beszélnek, mert ez egy természetesnek elfogadott folyamat. A halál egy olyan esemény, amelyért sok ember oktalanul is felelősnek érzi magát még akkor is, amikor erre semmi oka sincs. És előbb-utóbb mindannyiunkat utol ér, - csak idő kérdése, hogy kit, mikor, hogyan talál meg. A betegségek hada lengi körül az embereket, függetlenül attól, hogy rászolgáltak-e vagy sem és sok olyan betegség van, amelybe nemigen van egy második embernek beleszólása, - viselnie kell kiszemelt áldozatának, aki vagy méltósággal, vagy kevésbé méltósággal viseli ezt. Ezzel csak azt akartam mondani, esélyes, hogy a cigarettának több szerepe volt anyukád sajnálatos halálában, mint neked. Ha nem hívtál volna mentőt és belehal ebbe, még elő is szedhettek volna jogi úton, hogy a hozzáállásod miatt halt meg szegény, tehát ne okold magadat!