Miért baj az hogy egyedül vagyok?

Régen ilyen voltam én is. Nagyon irigyellek hogy így állsz a dolgokhoz komolyan. Sajnos nekem nem megy mivel kellenek a kapcsolatok, hogy több mindenhez jussak hozzá. Rá vagyok kényszerülve úgy mond.

Egyébként nem baj, és ha számít 21 vagyok, és én se mentem sehova idén. Már egy ideje nem mentem hiába hívtak... rájöttem hogy csak idő pocsékolás, azt hiszem csak azért jártam mindig is hogy kicsit beilleszkedjek meg eleinte hogy kipróbáljam.

Amúgy meg ha ennyire az idegeidre mennek menj el, és ne menj haza két napig, ne is szólj haza semmi... aztán mikor haza érsz és aggódnak adj elő valamit, mittudomén verekedtél végül vagy valami olyasmi amitől tudod hogy aggódnak, és utána rájuk fogod hogyha nem ilyen erőszakosak sose történik meg. Ez lehet bizarr, de ha eléred vele amit akarsz nem mindegy hogyan?

Én se voltam sehol, sőt az év többi napján se nagyon megyek sehova max néha moziba/múzeumba.

Egy ideje rájöttem, hogy már nem túlzottam igénylem az emberek társaságát. Annak meg az esélye, hogy megtaláljam "álmaim férfiát" pedig szinte nulla, szóval felesleges ebbe energiát fektetnem.

Szerintem szimplán csak ignoráld őket, engedd el a füled mellett idővel lefognak róla szokni (vagy nem). Bár fura ,hogy ennyire próbálkoznak, nálam szimplán tudomásul vették ,hogy én ilyen vagyok és kész.