Hogy lehet kiírtani a fejemből a szép emlékeket a páromról?

Gyönyörű történet volt a miénk, oldalakat tudnék írni erről. 17 évesen ismertem meg, ő akkor 14 volt. Sokáig csak interneten beszélgettünk, mert az anyja nem engedte el sehova.

Aztán 2016-ban találkoztunk először Balatonfüreden, tudtam, ő itt az első igazi szerelem. Mivel távkapcsolat volt (250km), bejártunk helyeket, amihez gyönyörű emlékek kötnek.

2017-től el kezdett hozzánk jönni minden hónapban vagy félúton találkoztunk. Én a családjához nem mentem, mert vállalhatatlanok voltak.

A családom a legnagyobb szeretettel fogadta, én is úgy vártam, mint kisgyerek a karácsonyi ajándékot.

Ez elég sokáig ment így, sajnos a távolság nagyon nehezítette a dolgokat, volt több ötlet a családomnak és nekem is, de ő közben meggondolta magát 2x is, nem tudott otthonról elszakadni… Ezen túlléptünk, és folytattuk tovább.

Sajnos ő kezdte unni a dolgot ebben az évben - gyakran észrevettem, de a szerelem nagy volt.

2019 nyarán 2 hónapig nem jött a munkabeosztás miatt. A visszafogott lányból teljesen új ember vált. Állandó szórakozás a kollégákkal, éjszakai kimaradozások, stb. rám magasról tett. Azt mondta, ő neki ez hozzátartozik az énjéhez, de nagyon meg akart nekem felelni…

Tényleg olyan szerény volt és visszafogott, hogy néha már azt hitte az ember, hogy valami szent. Nagyon megszerettem közel e 10 év alatt.

Nyáron rengeteg vita volt, igazából láttam rajta, hogy már nem bánja, hogy ennyi volt. Mindig a 10 évet hoztam fel, miken keresztülmentünk, miket átéltünk, milyen élményeink voltak, de nem érdekelte. Anyukámmal beszélt még telefonon, sírt, zokogott, láttam a szakítás után 8 napra már a facebookra feltett egy mosolygós képet...

Nyáron történt, megkönnyebbültem, hogy nem kell szenvednem, de mostanában előtört a hiánya, hogy mit meg nem adnék azért a szerény lányért, aki volt, de hiába teszek bármit, nem tudom már visszahozni, lényegében olyan, mintha már nem is élne az a része.

Sajnos az öngyilkosság lehetősége is felmerült bennem, mert nem bírom elfogadni, hogy ő már nincs. Ha ráírnék, az az új lány fogadna, akit én már nem szeretek, a régit nem tudom visszakapni. Ha egyáltalán nincs már valakije neki…

Az a baj annyira szép és romantikusak az emlékek, hogy nem bírom őket elfelejteni.

26F