Van olyan közületek, aki már belebetegedett az egyedüllétbe?

Ez olyan mint amikor a felszabadításkor a koncentrációs táborokban élő zsidók visszamentek a barakkokba ahelyett hogy menekültek volna. Mert azt szokták meg.

Ez egyáltalán nem normális, de valahol meg lehet érteni. Téged is megértelek. Ez a könnyebb megoldás, a belsődet véded így. A csalódások mélyebbre taszítanának és most jobb ringatni magad az eddigi állapotban, nem borul fel az egyensúly.

Mindenesetre a változások viszik előre az életet, nem fog minden az öledbe hullani.

Minden változik az évszakok,a táj, a technika.. Te miért vonnád ki magad a világ forgásából? Elég nehéz és kimerítő egy másik világot fenntartani. Végül nem fogsz érezni magányosságot, az lehet.., mert magad leszel a magányosság. Eltelsz önmagaddal, elég lesz a saját társaságod.

Kvázi önmagad hazugságában élsz,mert nem hinném hogy a körülötted levők ezt szó nélkül hagynák. De te meg csak mondvacsinált indokokkal visszautasítod őket, na ki a hibás?

Én elmehettem volna mondjuk az osztálykirándulásokra, bálokra, ott maradhattam volna délutánonként, elmentem volna a születésnapi bulikra.. de egyikre sem mentem el. És miért? Nem akartam felesleges problémákat, szerepet játszani, idegennek éreztem magam, megakartam felelni, csúnya is vagyok..stb.

Végül így visszatekintve rosszul döntöttem, te ne döntsd így kérlek. A világ tovább megy és a változások örökké tartanak, de az életünk egy irányba halad és nehéz visszacsinálni a dolgokat.

Úgy élj, hogy később ne bánkódj miatta.