Kezdek beleőrülni az egyedüllétbe, mit tegyek?

Szóval az a baj, hogy miután leérettségiztem, egyszer csak azt vettem észre, hogy nem maradtak barátaim. Csak felszínes kapcsolataim voltak, és így, hogy már nem találkoztunk minden nap a suliban, megszakadt a kapcsolat. Azóta sem tudtam új barátokat szerezni, pedig ennek már 3 éve.

Igazából nem értem, miért. Tény, hogy nehezen nyílok meg, nem vagyok egy dumagép. Viszont nem szoktam bunkózni, segítőkész és türelmes vagyok az emberekkel.

Nagyon rossz érzés, amikor nézem az utcán a baráti társaságokat, ahogy mennek együtt szórakozni... én meg még csak egy jót beszélgetni se tudok senkivel, mert... hát, mert nincs kivel.

Kezdek tényleg kiborulni ettől. Minden nap eszembe jut, hogy basszus, nincs senkim, és hogy mennyire visszamennék az időben, amikor még legalább ezek a felszínes kapcsolataim megvoltak, mert most már egy ilyennek is örülnék...

Próbálkoztam levelezéssel, de egy idő után nem kaptam választ a leveleimre. Ott akkor elgondolkoztam azon, hogy talán mégis velem van a baj, de nem tudok rájönni, hogy mit csinálok rosszul.

Hogyan szerezhetnék barátokat?