Van köztetek olyan, akit a szülei tartanak el ugyanakkor rajtuk kívül senkije nincs is/senkire nem számíthat? 😭

Akkor épp ideje tenni ellene, nem gondolod?

Elárulom a megoldást:

Vegyél elő egy papírt meg ceruzát.

Oszd el 2 oszlopra.

1 oszlopba írd le a problémádat (egymás alá, ha több van).

2. oszlopba írd mellé a megoldást

és kezdj el cselekedni végre.

Ne a kifogásokat gyárts, mert senkit nem érdekel. Ha férfi vagy, akkor meg főleg nem.

Kérdező! Ne haragudj, de kibuktál az egyetemről és azóta egy szakmát sem tudsz megcsinálni? Nem bántásból mondom, de kicsit kapd magad össze.

Előttem már leírták, hogy mit hogyan kellene. Aldiba is mindig van felvétel. Én is hasonló helyzetben voltam, 21 évesen , én nem érdeklem a szüleim. Ennek ellenére van egy felsőfokú szakképzéses bizim, 2 diplomám, nyelvvizsgám, most pedig doktorálok. Van egy 2 éves kicsi gyerekem és most adom be munkahelyre a pályázatom, mert a régi munkahelyem nem vesz vissza. Nekem egy szerencsém van, hogy az élet megedzetett és igyekeztem. Nem vagyunk egyformák, én is nehezen barátkozom. De kérdező, könyörgom, nézd már reálisan a helyzeted. Most írtad le, hogy: úgy érzékelem a világot, hogy egy burokban élek, amin kívül csak pokol, anarchia és halál vár rám.

Úgy tudnál megerősödni, ha most azonnal felülkerekedsz a bánatodon, TB alapon pszichológusi segítséget kérsz és bemész személyesen azokra a helyekre, amiker már előttem is írtak.

Nem bántani akarlak, csak kicsit felnyitni a szemed, hogy jól érzed, totál burokban vagy. Ha dolgozol, emberek között vagy, nem csak pénzed lesz, hanem kicsit oldódnának ezek a gátlások benned.

Én is hasonló helyzetben vagyok, szintén 30 alatt, nőként. Nincs értelmes végzettségem, sem nyelvtudásom, persze munkám sem. A munkaerőpiaci értékem nulla, mert negyvenpár kilós csontvázként fizikai terhelés kizárva. Kézügyességem, gyakorlati érzékem semmi, be vagyok lassulva, és sz**ok a reflexeim. Kreativitásom, fantáziám nincs. Tanulás, szellemi munka szintén nem opció, ahhoz használható agy is kellene, nem egy olyan, ami a korábban legalább még úgy-ahogy megyegető magolásra sem alkalmas már, nemhogy ennél többre. Valami végtelenül egyszerű adminisztratív munkakör lenne csak, amire talán alkalmas lennék, de ilyen itt szökőévente 1x van, brutális túljelentkezéssel, köztük a "csókosokkal", tehát esélytelen.

Én sem látom a kiutat, és rettegek, hogy mikor jön el a nap, amikor akár "csak" az egyikőjüket elveszítem. Párkapcsolat nincs, barátok sem - mégis kinek lenne szüksége egy buta, unalmas, haszontalan rakás szerencsétlenségre?! A magam részéről nem is érzem akkora gondnak, ha nem maradok meg sokáig...