Gondolkodóba estem hogyan tovább?

Sziasztok! Figyelem elég hosszú lesz. Köszönöm annak aki végigolvassa

23 éves srác vagyok. holnap utazom vissza külföldre. Írországban dolgozom már lassan két éve. Rettenetes már már depresszió közeli állapotba kerülök minden egyes alkalommal mikor vissza kell utaznom.Legkésőbb jövő év végén, egészen pontosan december ben hazajövök hiszen már most is alig bírom. Viszont kint addig a magány vette át a uralmat az életemben. Két éve ért véget egy kapcsolatom. Az utána következő időszakban költöztem külföldre ami valamelyest segített. De azóta valahol nagyon kisiklott az életem.Valaha egy életvidám energikus a jövőmre gondolva egy kicsit mindig is szorongó Ám nagy tervekkel és motivációval előre tartó srác voltam. Ez valahol kettétört. Mára átvette az életemben a helyet a motiváció és kitartás teljes hiánya illetve a múlton rágódó és a jelenen Illetve a jövőn görcsösen szorongó lusta . munkahelyén a munkáját épphogy csak elvégző elhízott és egy kicsit antiszociális ember szerepe.Sok minden érdekel de semmihez nem érzek késztetést. Szeretnék idegen nyelveket tanulni sportolni életmódot illetve szemléletet váltani. Az emberekkel szemben nyitott szeretnék lenni illetve mindenféle szorongás nélkül ismerkedni. Sajnos még az sem segít hogy a családommal élek kint inkább csak megnehezíti a dolgokat.Úgy érzem az élet minden területén pótolható vagyok és nemérek semmit, barátnőről jelen pillanatban is csak álmodozom.Voltam még anno 17-18 évesn egy kis ideig depressziós most lehet megint az vagyok.Volt már valakinek kb. ilyen idős korában ilyen mély gödörben az élete? Ha igen hogyan lábalt ki belőle illetve mit tanácsolna nekem? Sajnos a jövőm meg alapozásához még a jövő évet ki kell bírnom külföldön. De jelenleg tényleg csak bejárok dolgozni és Másból nem is áll az életem.