Miért van az, hogy felnőttként életképtelenebb vagyok, mint gyerekként voltam? Van köztetek, aki hasonló helyzetben van?

Egyszerűen imádom a válaszokat.

Én egyetem mellett, mikor megrekedtem valami kicsit hasonló helyzetben, először diákmelózgattam, jó szar munkákkal voltam el, majd sajnos eljutottam arra a pontra, hogy passziválgattam a sulit jobbra-balra és eközben minden kis szar melót elvállalgattam. Diszpécserkedtem, telefonálós melók, árufeltöltő, eladó stb. Ezek közben valahogy arra nem jöttem rá, hogy mi akarok lenni,de egyre több dologot ki tudtam zárni , hogy mi NEM akarok lenni és mi az , amit jól esik csinálni, mi az amit nem. Végül a manapság jól szétbombázott vendéglátás jött be , mind anyagilag , mind élvezetes munka iránt. Az egyetemet sajnos/nem sajnos jól ott is hagytam, a szüleim ki is voltak , mert nem "ilyen" jövőt szántak nekem , meg mennyi időt elcsesztem stb.

De én megtaláltam magam, és a többi említett melók közben is , vagy így- vagy úgy , de folyamatosan fejlődtem , kommunikációs képességben, ember és önismeretben , állóképességben stb.

Plussz össze szedegettem baristaképzésre, vágom a magyar borokat , most egy koktélkeverő képzést néztem ki, ki tudja alapon, lehet a következő helyen jól fog jönni.

Most nem azt mondom , hogy menj el dolgozni vagy menj el pultosnak :D de nekem az aktív élet, aktív állandó tanulás bejött. A különbség , hogy én elköltöztem otthonról, és a szüleim előre megmondták , hogy csak az első évben támogatnak, de aztán annyit sem kellett , de ez nem ilyen "jajj mert akkora császár vagyok", hanem mert HATALMAS mázlim volt. Ami nem lett volna, ha nem mozdulok meg.

Én még most is életképtelennek tartom magam, pedig elég sok mindent letettem az asztalra. Egyszerűen csak tudom, hogy ennél többet is lehetett volna még.

A 6-os hozzászólónak üzenem, hogy gratulálok a sikereihez, de érdekelne, hogy ő nem érezte úgy azokban az években, hogy "de jól mennek a dolgok csak épp nincs életem"? Én sokszor belefutottam ebbe, mikor mindenki bulizott én meg dolgoztam, mikor nem tudtam egy kapcsolatot kialakítani rendesen, mert hétvégente suliban ültem. Szerintem itt adja fel sok ember és én nem feltétlenül hibáztatom érte őket. Lehet a 20-as éveket érdemes igazán megtolni, de néha elgondolkodom rajta, hogy kevesebb karika lenne a szemem alatt, kevesebb migrénnel küzdenék, ha inkább én is éltem volna 20 évesen a hajtás helyett.

Hát én még csak 20 vagyok, de tartok tőle velem is ez lesz. 16-8 évesen csomó célom volt, motivált voltam, még diákmunkáztam is. Most meg kihiányoztam magam az egyetemről, munka semmi, párkapcsolatomat elba..tam, barátaimmal sem találkozom, nem is érzem jól magam velük.

Tiniként tök jókedvű, beszédes voltam, elintéztem bármit, most meg megszólalni nehezemre esik:D nagyon szar most minden, remélem jovőre találok munkát. Konkrétan semmi tervem, értelme sincs a létezésemnek. 😀

Mondjuk jogsim meg kocsim van, ennek az egynek nagyon örülök.