Mennyire számít normálisnak, ha valaki szobatárssal nem beszél, vagy csak keveset? Azoknak szól a kérdés, akik szobatárssal laknak, esetleg olyannal, aki nem volt elözőleg ismerős: te hogy vagy ezzel?
Albérletben szoktam lakni, “félszobában”, hogy kőnnyebben tudjam fedezni a költségeket. Volt pár költözésem is, illetve más-más szobatársam. Nem vagyok annyira barátságos típus, bár igyekszem az lenni. De amikor hozzámhasonlóan kicsit visszahúzodó, nem túl közlékeny emberek társaságába kerülök (szobatárs), akkor ott sokszor nagy némaság van. Ezt kínosnak érzem, főleg amikor szimpatikus szobatársról is van szó, akivel akár barátkoznék, vagy minimum szóba állnánk egymással gyakrabban. Valahogy furcsállom a helyzetet, nem tudom mennyire normális. Nem mintha muszáj lenne barátkozni, de a hosszú “kínos” csend néha zavaró. Általában beszélgetésben másoktól várom a kezdeményezést, a szobatársam kedvesnek tűnik meg mosolygós, de ritkán beszélünk.
Annak szól a kérdés, aki hasonló helyzetben van/volt, te hogy kezeled ezt?
Én laktam szobatárssal. Most komolyan, bármennyire is kedveltük egymást, épp elég baj volt, hogy közös szobában kell laknunk, nem nyaggattuk egymást pluszban, igyekeztünk "minél kevésbé létezni", hogy a rossz körülmények ellenére is legalább a privát szféra és a nyugalom látszata megmaradjon.
A konyhában beszélgettünk néha, 1-2-szer együtt indultunk el otthonról és váltottunk útközben pár szót, de amúgy békén hagytuk egymást.
#2 vagyok
Kimaradt: 4 különböző szobatárssal is laktam, mindnél így működött.
Koleszos vagyok, már 4. éve.
Ha össze kell számoljam összesen 14 szobatársam volt az elmúlt 3 év és 2 hónapban. Nyilván nagy koliban, kevés emberrel könnyű váltogatni a szobatársakat :)) de az elmúlt 2 évben kicsit bezsúfolódtunk...
Jelenleg pl. 4-en vagyunk egy szobába.
Én azt mondom emberfüggő. Volt olyan szobatársam akit nem bírtam és az a kevés beszéd ami köztünk folyt (időjárás, takarítás elosztás) is kínszenvedés volt. Ezt ő is így érezte.
Most olyanokkal lakok együtt akikkel jó lenni, el tudjuk tölteni az időt. Viszont volt szerencsém közömbös "élünk egymás mellett" típusú szobatárshoz is, akivel nem különösebben akartam kapcsolatot kialakítani, és hálás voltam, hogy ő sem kívánja a társaságom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!