Mindig minden változik, de nálam miért nem?

2014-ben összejöttem a barátnőmmel, tartott közöttünk a "szerelem" 3 évig. Igaz hogy én szerettem jobban, de akkor is jó érzés volt, mert tudtam hogy hozzá tartozom. Hamar odaköltözött hozzám, teljesen összhangban éltünk, de ő valahogy sose volt rám hangolódva. Tetszettem neki és azt mondta ő nem a külsőségre megy és az idealizált pasira. Aztán mégis olyanra cserélt le, aki az ideálja. A hajszín, szem, bőr. Megcsalt, megalázott, de mindezek ellenére hiányzik tőle a reggeli szeretlek üzenet, a napközben írt üzenetei, amik jobbá tették a napom. Ma már tudom hogy hazudott és egy szó se volt igaz...

Mióta nincs senkim, minden nap egyedül érzem magam, nincsenek barátaim, mert mindenkinek gyerekek vannak és velük töltik az időt. Nem járok bulizni, igazából a munkán kívül semmi nincs. Nincs is kedvem, össze vagyok törve, bár kifelé azt mutatom hogy minden rendben.

A nőkben már nagyon nehezen tudnék újra bízni. Félek az unalmas téltől is. Egy szem testvérem se tartja velem a kapcsolatot, egy üzenetet se ír, mert fontosabb a kapcsolata. Szóval teljesen egyedül vagyok, felszínes emberekkel körülvéve.

Egyébként egy jókedvű alak vagyok, próbálom leplezni az életem a sűrű mosolyokkal, hogy ne vegyék észre milyen szomorú is vagyok valójában....

Ha marad így a helyzet akkor sem lesz nagy baj, majd valahogy elütöm a fennmaradó időt. :)

30/F