Magányos vagyok és kikészültem, valaki hasonló helyzetbe?

Ha találsz valakit és "nem engeded bulizni mert ott fiúk közt van" akkor esetleg majd munkahelyre se engeded el, mert kollégák közt lesz ott meg és "mi van ha elcsábítják" "ha kettesben maradnak egy szobában", stb... Barátnő még nincs meg, de már pontosan tudod, hogy mit nem fogsz neki engedni. Az élet számos szituációt fog produkálni, amely szituációk - ha párkeresés előtt nem oldod meg lelki problémádat - egy párkapcsolatban féltékenység formájában nagy valószínűséggel elő fognak jönni a féltékenység mindenféle formájában. Mi van például, ha találsz egy lányt, összejöttök, neki pedig régóta vannak fiúbarátai, akikkel kapcsolatban sosem érzett semmit, de bizonyos szempontból megértik egymást, az élet sok területén átéltek sokmindent, mondjuk együtt nőttek fel, bármi. Onnantól mindenkivel szakítsa meg a kapcsolatot, ne írogasson, találkozzon senkivel? Bármilyen dolog számodra (és másik fél számára) elviselhetetlen mértékben fel tudja erősíteni a féltékenységet.

Egyébként nem akarlak bántani, nem az a szándékom. Fiatalként engem is hasonlókkal győzködttek, hogy ne a négy fal közt éljem az életem, induljak el, csináljam, menjek, tegyem amit akarok, stb... Bánom, hogy nem hallgattam rájuk, félelmek, kudarckerülés stb miatt lebeszéltem magamat. Nagyjából így jócskán túl a harmincon úgy érzem, hogy késő... Te ne járj így!

A net nem feltétlenül a valóság, azt se tudod, kivel beszélsz, sajnos sok az unatkozó, szórakozó egyén, aki másnak adja ki önmagát, mint aki valójában (attól tartok, ilyen fiatal korosztályban méginkább érvényesül ez). A net (ilyen szempontból) nem a valóság. Mondom ezt úgy, hogy nekem is netről jött össze párkapcsolatom, de az élőbeni ismerkedés is fontos. Több mint húsz éve netezek, azóta reménykedem baráti kapcsolatokban, de a net csak virtuális kapcsolatokat hozott az életembe, többnyire olyanokat, hogy nekem kell írni az illetőknek, érdeklődni hogylétük felől és talán válaszolnak. Jobb lett volna, ha élőben próbálok ismerkedni, baráti közösséget találni.

Ha egyedül is megtalálod az élet értelmét, azt, amiért érdemes élni, ez azért is jó lenne, mert nem a másiktól várnád, hogy megadja életed értelmét és hogy mentsen meg a gyötrelmes magánytól, amitől félsz. Ha az ember nincs jóban önmagával, mindig fél a magánytól. Ha önmagadat nem szereted meg, nem fogadod el, ez is lesz.

Ha találnál valakit, aki barátnőd lenne, elég hamar rájönnél, hogy tévedtél: az, hogy más elfogad, a magánytól nem fog megvédeni. Lehet, a rózsaszín köd 1-2 évig megmarad és elfedi a problémákat.

Ennyit tudtam írni, nem szeretnélek semmiről sem meggyőzni. Duplaannyi idős vagyok mint te és ha mégegyszer fiatal lennék, nem félnék akudarcoktól, a csalódás fájdalmától, megalázástól, kinevetéstől, kibeszéléstől, semmitől, hanem elindulnék és próbálkoznék.

Én a helyedben keresnék neten egy szakembert, akit sokan ajánlanak, aki segítene számodra elindulni az életben és lelki problémáidat megoldani (tudom, már voltál, de van hogy több szakembert is meg kell keresni míg megtalálod akivel együtt tudtok dolgozni). Pszichológusra gondoltam, aki beszélget veled és útmutatást adhat.

Minden jót kívánok az életben, remélem, hogy sikerülni fog megvalósítani mindent, amit el szeretnél érni.

Feltétel nélkül, csak sose menjen fiúk közé véletlenül se, ne hordjon olyan ruhákat amik számodra sokat mutatnak, mert akkor féltékennyé válsz stb.

Az egészet nem érted, hogy hova vezet a boldogság, az élet értelmének és hasonlóknak a társtalálástól való függővé tétele és hogy ez miért probléma.

Kérdezőnek nem lehet üzenetet küldeni, nemlétező felhasználó...

Erős a gyanúm, hogy azóta is várja a lányt, aki majd "becsenget hozzá és megmenti a magánytól".