Más is van úgy, hogy magányosnak érzi magát és vágyik az emberi kapcsolatokra de közben meg nincs ereje hozzá, hogy ezt meg is valósítsa?

Ereje vagy alkalma nincs? Mert nem mindegy.

Nem érzem magam magányosnak, csak beszélnék valakivel. De akkor meg kényszer lesz, az elől meg menekülök. Egy olyan emberrel akarok beszélni, amilyen én vagyok. Ráírok, válaszol, nem sértődöm meg, ha nem azonnal ír, napok is eltelhetnek két üzenet közt... de ilyen nincs, pláne mikor még csak kezdődik egy barátkozás.

Itt? Kötve hiszem. Itt többnyire nekiesnek a figyelemhiányosoknak. Másrészt tényleg nagyon szánalmas, ha az ember egy anonim fórumra jön panaszkodni, mert annyira nincs senkije. Ez az illetőt minősíti. Engem is. Meg se próbálom tagadni.

Habár néha ilyen magányosvagyokvalakibeszélgetni kérdésekre jönnek nekemisírhatsz jellegű válaszok. Aztán kiderül szép lassan vagy épp nagyon gyorsan, hogy az az illető is okkal van magára hagyva, és nem segítség lesz hanem teher a társasága.

Beteg a betegen nem tud segíteni. Az egészséges meg nem akar, mert teher neki.

Először is nézz magadba és tisztázd le, miért is nincs senki, aki szóba állna veled?

Még egy tanulság: az embernek arra van ideje, amire akarja hogy legyen. Aszerint rendezi a prioritásokat. Nyilván vannak olyanok, amik a legelsők kell hogy legyenek (pl munka) de olyan tényleg nincs, hogy egy héten ne legyen valakinek egy fél órája egy barátra akár csak írásban. Ha tényleg barát és törődünk vele.

Szóval biztos van oka, miért nincs kihez szólnod. Azzal kellene kezdened valamit.

Én nem fogok, azért annyira nem utálok egyedül lenni, sőt. Az esett rosszul, hogy az örömömet nem tudtam megosztani senkivel, hogy senki nem volt büszke rám. Mostanra már nincs értelme beszélnem se róla, elmúlt. Az kevésbé zavar, hogy a sirámaimmal se tudok senkihez fordulni, úgyhogy nem bánom hogy nem írtam ki kérdést róla. Nincs semmi erőm egy kapcsolat ápolásához, nekem célszerű egyedül maradnom.

De ha te ezekkel a sorokkal nem tudsz azonosulni, akkor neked változtatni kellene, mert elég csúnyán bele lehet ám ebbe törni.

Hasonlóan érzem magam.

25/L

Valaki beszélgetni ? Lányok ?

Magányos vagyok

67/F

:)

Igen, belepusztulok, hidd el nemsokára itt a születésnapom és nem akarom már megélni, mert képtelen vagyok valakit szerezni.. Beszélgetek próbálok nyitott lenne, ha a hibáimmal kezdek az a baj, mert egyből nem fogadnak el (van akinek nem hiba az hogy kötődő vagyok "társfüggő") akivel beszélgetek és elfogad kiderül hogy messze van van már barátja vagy vissza sem ir, és csalódás van minden egyes napomba, plusz most beteg is voltam (vagy még lehetek nem tudom) és nem tudom meddig bírom még..

18f