Szakítás után idővel már felismertem, hogy nem a személy, hanem a szituáció hiányzik. Hogyan fogadjam el, ezt a kicsit speciális helyzetet? Legjobban a családalapítás hiányzik.
Figyelt kérdés
Mindig is szerettem volna családot, exemmel készültünk is az alapítására, mindamellett, hogy mindketten benne voltunk már a korban. 35+ férfi vagyok.
A "felkészülésben" segített az, hogy ő gyermekekkel foglalkozott, így tele volt a lakásunk pl. gyerekkönyvekkel, családok által előszeretettel vásárolt kézműves dolgokkal.
Most, ha pl. elmegyek egy könyvesboltba megvenni egy, a munkámmal kapcsolatos könyvet, akkor a gyerekkönyvek mellett elsétálva még egy évvel a szakítás után is görcsbe rándul a gyomrom.
Ha meglátok egy gyerkőcöt az anyukájával, akik csattogós lepkét tologatnak, akkor a mosolyom mögött egy nagy kosár szomorúság is van.
Hogyan a legjobb kezelni az ilyen helyzetet?
2019. szept. 16. 10:17
2/3 A kérdező kommentje:
Mindketten túltoltuk a munkát, így nem figyeltünk egymásra, ennek következtében helyrehozhatatlanul kihűlt a kapcsolat. Próbáltuk, nem sikerült.
2019. szept. 16. 10:29
3/3 A kérdező kommentje:
Nem lettem sokkal okosabb. :)
2019. szept. 16. 17:43
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!