Nektek van olyan, hogy néha olyan rossz a kedvetek a magánytól hogy még a társasághoz sincs kedvetek amitől elmúlna a magány?

Alapból egyedül élek, hétköznap dolgozom és a munkatársaimmal jóban vagyok szóval akkor nincs ilyen gond, de mikor véletlen úgy alakul, hogy egész hétvégén nincs dolgom akkor nagyon be tudok zuhanni, egész nap egy lélek nem keres, max 1-2 ember küld valami vicces posztot, annyira rossz a kedvem annyira magányosnak érzem magam hogy egyszerűen ahhoz nincs kedvem hogy ráírjak emberekre vagy felhívjak közeli ismerősöket, hogy kicsit legalább szocializálódjak.

És még az is rohadt fura hogy tökre szeretnék kapcsolatot, mert már az 1-2 éjszakás kapcsolatokban is tök boldog voltam hogy valakit ölelhetek, mégis akármikor komolyra akarna fordulni a helyzet mindig vészfékezve kihátráltam a dologból. (Mondjuk ez lehet arra vezethető vissza hogy még mindig van egy nő akivel sose lett lezárva a dolog)