Mit csináljak most? Teljesen összeomlott az egész életem😭😭

Sziasztok! Úgy érzem, hogy az egész életem romokba van, amit eddig felépítettem minden tönkre ment, az egyetlen dolog ami eszembe jut már csak az öngyilkosság😭😭

Eddig mindig hittem, hogy jobb lesz, de 17 évem csak egy szenvedés volt.

Most jutottam el arra a pontra, hogy nem tudom mit csináljak.

Ez most legrosszabb időszakomnál is sokkal de sokkal rosszabb.😭

Annyi rossz dolog van, hogy el sem tudnám mondani.😭

Mindig erős voltam, mindig mindent túlvészeltem, de most úgy érzem, hogy ebbe bele fogok roppanni.

Egész életem 12 éves koromig úgy zajlott, hogy anyukámék itthon egész nap veszekedtek, apám minden héten nagyon berúgott, kilógott Romániába stb, iskolába piszkáltak nagyon, én ebbe már akkor nagyon tönkrementem, minden egyes nap rosszul voltam, beteg lettem, 4 évig nem tudtak rájönni mi a bajom, ezért hiányoztam nagyon sokat iskolából, amiért természetesen mégjobban elkezdtek piszkálni.

A szüleim 5 éve elváltak, apám összeállt egy olyan gonosz nővel, aki tiltja apámat tőlem és ki is tagadott engem.

Van egy testvérem, aki minden egyes nap kikészít engem meg anyát, inkább nem is sorolom miket szokott csinálni, (27 éves), sehogy nem bírjuk kirakni, mert mivel ilyen természet nem fogadnák be sehova sem, mi meg nem akarjuk az utcára tenni.Olyan balhék vannak miatta itthon, kezet emel ránk.

Áprilisban anyánál rosszindulatú mellrákot diagnosztizáltak.

Mi anyával itt vagyunk ketten, nekünk kell mindent megoldanunk, most kezdődött el a kezelése, alig tudjuk megoldani, hogy be tudjon menni a kórházba kemoterápiára.

Kezdjük ott, hogy a "testvéremet" egyáltalán nem érdekli anya betegsége. Pár napja a fejéhez vágta, hogy nem segít semmit és nem is fog, úgy beszél velünk, hogy azt inkább nem is részletezem!

megoldani azt is, hogy be tudjon menni a kórházba.

2 szobánk van itthon, mi anyával egy szobába, testvérem egyedül, és most, hogy ilyen helyzetbe kerültünk szerettünk volna segítséget kérni a családtól, hogy legyen anyával külön szobánk legalább fel évig.

Elmentünk tatámhoz, aki egyedül lakik egy nagy házba, ő azt mondta nem tudja befogadni, nem elég, hogy saját apám sem segít rajtunk, de meg a fejünkhöz vágta azt is, hogy 1 hónap múlva ha 18 leszek leveszi a gyerektartást is amit rám fizet, anya így nem tud dolgozni, azt sem tudjuk miből fogunk megélni.

Senki sem segít rajtunk, a saját családunk sem.

Én már nem is ettem 2 napja, egyszerűen nem tudok.

Teljesen összeomlott az egész életem,nincs nagyon senki akire számíthatnánk és segítene rajtunk legalább ilyen helyzetben.

Miért érdemeltül mi ezt? Amikor senkinek sem ártottunk?

Mindig csak a rossz jön, meddig jöhetnek csak rossz hírek?

A többit inkább nem is sorolom..

Mit csináljak? 😭😭