Külföldi depressziót, hogyan küzdjem le?
Németországban élek már 2éve.
Megvan mindenem amire indulásomkor vágytam önállóság,egzisztencia,saját albérlet,auto, félretett pénz.
Mégis 3-4havonta az a legjobb mikor haza megyek a lakótelepre ahol majdnem mindenki ismer és érzem, hogy szeretettel beszél velem.
Otthon senki sem probál lehuzni még az utolsó 2000ezer forintjukat is rám költik pl haveromnak irtam mekiznék erre fél orán belül átjött mekivel a kezében, a boltban is kedvesebbek velem nem ugy mint kint.. ahol alles?! ja aztán hello.
Probálkoztam már barátkozni itt kint magyarokkal és más nemzetiségüekkel is, egy lengyel lány akivel kicsit közelebbi barátságom lett, vele sírjuk ki magunkat hisz neki is ugyan ez a baja 10kg-t fogyott amiota kint él.
Magyar barátkozások 70%a sajnos nem megy, megsem kérdezi a nevem máris mennyit keresel? Hol dolgozol? Milyen segélyek vannak?
És kevés a időnk van egymásra valamiért itt kint fárasztobb a 8órás munka, mindenki megy haza és alszik vagy épp a családjával chatel vagy szerencsés esetben velük van.
Tudom ha haza mennék a munkabeli problémák csalodást okoznának(pénz,megbecsülés), itt kint még a segélyből+kiegészités+lakástámogatásból is megélek plusz több időt tudtam otthon lenni.
Nem tudom mit tegyek de ez így egyre rosszabb, eleinte nagyon tetszett ez a sokszínű társadalom, ma meg már mikor 20nap otthoni pihenés után vissza jövök hánynom kell a sok kreol embertől. Eleinte ohh megint egy újabb szomszéd dejó új embereket ismerhetek meg, de sajnos rájöttem erre nagyon kevés az esély 1.hozzám sem szolnak 2.hozzá szolok erre a válasz nem tudok németül csak perzsául.
Én sem tudtam németül!! de köszönni mindig köszöntem.
Pest is koszos.. de itt is kosz van, nagyon sok a fiatal balhé szóval mint a keletibe sokszor gyomorgörccsel megyek a metrohoz..tudom ez most fideszes írásnak tünt, de nem az nem támogatom a földes úrak pártját.
Még maradnom kell minimum 1évet kint, nem tudom hogyan gyözzem ezt le mert már a munkahelyen is látszik, hogy stresszesebb vagyok.
Remélem van itt olyan aki át élt hasonlót.
Szerintem az a baj, hogy meg sem próbálsz beilleszkedni.
NE az otthoniakkal, meg kinti magyarokkal, lengyelekkel akarj kapcsolatot, hanem a németeket próbáld megismerni.
Ugyanis a németeknél még véletlen sem fordul elö olyan, hogy megkérdezik más fizetését, ez itt kb olyan, mintha azt kérdeznéd, mikor feküdt le a partnerével és milyen pózokban.
Másodszor, ha körülötted sok "kreol" ember van, meg minden koszos, meg balhés a környék, akkor nagyon rossz helyen vagy, ilyet ugyanis nem tapasztalok a környezetemben.
Szóval a megoldás, hoyg megtanulsz németül, de rendesen, és nem a többi kelet-európai valakikkel akarsz kijönni, hanem keresen normális, értelmes társaságot.
Hasonló érzések miatt nem költöztem ki Németországba.
Már az is mélyen érintett, amikor vidékről feljöttem Budapestre élni pár éve, de szerencsére Budapesten már vannak barátaim és kiváló munkahelyem.
Ennek ellenére a jövömet újra vidéken képzelem el. A pénz és a karrier nem minden.
Pincér vagyok, sokat dolgozom.
B1 szinten tudok németül.
Én hazajöttem, azóta jól vagyok.
Nem Németországban éltem, és több nyelvet beszélek felsőfokon, diplomás ember vagyok, szóval nem segélyért mentem.
Nekem nem sikerült beilleszkednem, ennél mondjuk sokkal jobban, mint neked,de nekem az sem volt elég, nem voltam jól.
Hazajöttem, itt minden jó, nem vágyom vissza, egy percig sem.
Némettudásoddal itthon bármelyik multiba fölvesznek egyébként, ha kicsit gagyogsz mellé angolul.
A helyedben a szabadidőmet tanulással tölteném. A lengyel lánnyal meg mászkáljatok ide-oda.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!