Az intelligens emberek tényleg magányosabbak lennének?

'Igen. Pár évvel ezelőtt Stephen Hawking meghívott magához, örültem, hogy végre jó társaságba kerülök, de mint kiderült, ő is csak a metafizikáról akart beszélgetni, akárcsak az összes proli a Yale-en. Most a Google könyörög, hogy szálljak be a DeepMind projektjükbe, de eredetileg csak nyolcmillió dollárt ajánlottak, úgyhogy formálisan kiröhögtem őket. Próbálnak még alkudozni, épp a napokban a dupláját ajánlották az eredeti összegnek, de aprópénzért minek árusítsam ki az intellektusomat, érted. Eléggé magányos vagyok, a piacvezető techvállalatok nem tudnak megfizetni, az intelligensnek gondolt individuumok pedig a valóságban ugyanolyan proli senkik mint mindenki más rajtam kívül. Hát ez van, de azért remélem, te több sikerrel jársz a szociális integrációban.

Üdv, Vezekényi Laci

Manapság mindenki magányosabb mint a többi ember. Ebben semmi intelligencia, semmi extrém dolog nincs amitől valaki több lenne. Csak egy átlagos valaki "pfű de sz_r élettel, világfájdalmakkal" amiket senki más csak ő maga ért meg.

Ha 10 embert megkérdeznék random az utcán, minimum 11 aztfelelné magányos. Avagy mindenki egy intelligens emberi egyed ezek szerint?

Túl okos vagyok hogy legyenek barátaim.

Jézusom, ennél szánalmasabb dumát... mintha magamat hallanám 5 évvel ezelőtről.

Valamilyen szinten igen, de nem törvényszerű. Annyiban igen, hogy lényegesen kevesebb nagyon magas IQ-jú ember szaladgál a világban, tehát egy fokkal talán nehezebb őket megtalálni, kiszűrni... de azért ez egyáltalán nem lehetetlen! Kérdés, hogy mennyire vagy igényes önmagaddal szemben.

Én is ismerek olyan embert, aki az általad alkalmazott stratégiát követi és inkább játssza a hülyét... neki állítólag megfelel így, nem akar rajta változtatni.

Én már jó ideje inkább "megválogatom" a társaságom, ami jellemzően abból áll, hogy van egy-két tényleg magas IQ-jú és EQ-jú (mert számomra az is fontos) barátom, ezen kívül párkapcsolatra kizárólag ilyen személyt választok. Ez már egy olyan alap, amitől nem érzem magam magányosnak egyáltalán, hiszen vannak szellemi-lelki partnereim. Így pedig nem esik nehezemre a többi emberrel sem boldogulni, hiszen a saját igényeim is kielégülnek.