Megőrülök magamtól, hogy mindig egyedül vagyok, és mindig arra kell gondolnom, hogy mi értelme ennek az egésznek?

Szánalom.. mégse tudlak sajnálni.. mit teszel annak érdekében, hogy legyen valakid, rinyáláson s piáláson kívül?

Ne hallgass a barmokra.. Hidd el 18 évesen értem miről beszélsz, a sok hülye azt mondja csak rinyálunk, de van akinek ez a sors jutott. Nekem egyedül annyi a célom hogy legyen egy barátnőm aki nem olyan trendi bulizgatós instás csitri mint a többi hanem egy mellettem kitartó visszahúzódóbb lány, és ezen kívűl semmi nem érdekel. Viszont barátaim sose voltak, közösségbe nem tudok meglenni, családom kb nincs is, barátnőről meg már álmodni se merek mert egy 2 perc alatt felejthető senki vagyok... Megértelek, igaz hogy lenne mit tenni, de van akinek nem megy ez a mai hülye bulizgatás stb ahogy ugye a maiak közé be lehet illeszkedni, sőt én inkább választom azt hogy megölöm magam, mint hogy ide beilleszkedjek.. A lényeg hogy maradj önmagad, nem kell változnod, mindenki szerethető ember csak sok a retardál ember, lásd a korombeliek, bulizgatás, pózolgatás, insta és had ne soroljam.. Nem mondom hogy jó vagy normális vagyok, mert nálam nagyobb trash a világon nincs, de ezek közé akkor se illeszkednék be ha kínzásos halálom lenne... Engem is kiszart anyám és eldobott, faterom sose láttam, de őszintén szólva nem is érdekel, ilyen hülye páwa hátbaszúrós "barátok" nekem nem kellenek, hozzám hasonló visszahúzódó lányt képtelen vagyok találni aki szeretne is, az életem értelmetlen. Tudom hogy rohadt nehéz, 18 évesen én is inkább hagyni fogom az egészet a francba, de azért kicsit keresgélj mér magad körül meg nézz lehetőségeket mielőtt valami hülyeséget csinálsz dude. Ha magamból indulok ki, hidd el ha lenne aki szeret és melletted van, támogat stb, akkor rohadtul boldog tudnál lenni, elfelejteni a régi fost ami volt, keress egy hobbyt, abból is ki lehet indulni.. Oké, bagoly mondja, i'm difficult, ezért nem teszek és egyébként sajnos nem is tudok mit tenni... De neked muszáj lesz megpróbálni ha már egy hülye barom (én, személyesen, szia :D) 10 percet ír neked a saját nyomorult életéről és próbál erőt adni neked :P

Nem tudom mi lesz veletek. Én 18 évesen még ilyenen nem is gondolkodtam, hogy barátnő vagy barát. Azon voltam, hogy bekerüljek fősulira, állandóan tanultam. Életem nem volt 23 éves koromig. Utána láttam, hogy mégsem olyan könnyű elhelyezkedni sem, küszködtem, hogy itt és ott dolgozzam. Ez kötötte le az időm 90%-át, barátot sem tudtam nézni magamnak, nemhogy barátnőt. Majd 35 évesen, amikor már elég stabil munkahelyet tudtam találni, akkor kezdtem el gondolkodni, hogy kellene egy komoly kapcsolat. Körülöttem mindenki kapcsolatban volt vagy gyerekkel kínlódott, esetleg elvált. Majd társkeresőn rá kellett jönnöm, hogy az 50-55 éves néniknek kellek, akik 10-15 évvel öregebbek, mert ez van. Elég csúnyáknak tartom őket még most is 40 évesen. Ennyi az élettörténetem tömören. Lehet ti sokat gondolkodtok, nekem soha nem volt időm, vitt az áradat...

Utolsó ez tényleg sad, nekem a 8 általános is bőven elég, ha lesz barátnőm nekem ő lesz az életem értelme,nem az hogy a leg komolyabb helyeken helyezkedjek el és sose a munka lesz az életem, hanem a párom (már ha lesz ilyen, amelyik neg a pénzre megy stb az meg a tokomnek se kell) Már nem mint ha magyarba annyira megérné a jobb meló de ha megérné se érdekelne ha van egy sokkal fontosabb dolog az életembe. Legyen pénz alap dolgokra mint víz net kaja stb, a többi idő és energya meg mind (az úgy tűnik nem létező) barátnőmre