Anyám felszedett a munkahelyén egy embert, azóta itt lakik és elviselhetetlen amit művelnek, mit tehetek?

Kb napi szinten megy az agresszív veszekedés, ami abból áll, hogy a másikat mindennek elmondják, kiabálnak, sértegetik egymást miközben elmondják amit akarnak, ezt megállás nélkül.

Egyik nap, miután órák óta ez ment elmentem otthonról 22órakor, éjjel 1kor hazajöttem és még mindig tartott. Megint elmentem és utána már csak 2kor jöttem haza, akkor már kicsit csitult, halkabbak lettek és a saját szobájukban folytatták(mert azt amúgy elfelejtettem mondani, hogy ezt a közös térben csinálják mindig, az ebédlőben a szobámhoz közel).

Azt vettem észre magamon, hogy összefolynak a napok, elfelejtek dolgokat, agresszív vagyok néha és random észre veszem magamon a viselkedésüket enyhébb formában, ilyenkor próbálom fékezni magam. Gondolom a kialvatlanság miatt van a feledékenység és egyéb alap dolgokban való hibázás, nehezen értelmezés.

Leginkább az adósságról megy a vita, konkrétat itt sem lehetne ez az ember, ha megtudnák lehet kiraknának minket a lakásból. Ő anyám elmondása szerint azért van itt, hogy segítsen kifizetni a tartozást, de persze utána is itt marad, mert utána meg fent kell tartani a lakást és ehhez is az ő segítsége kell. Csak én ettől már teljesen kikészülök, nem tudok aludni a memóriám egyre rosszabb, mindenki hülyének néz.

Ők szerintem kifejezetten élvezik ezt a fajta viselkedést, nagyon hasonlítanak is egymásra. Anyámmal soha az életben semmit nem tudtam megbeszélni, mert mindig veszekedés lett a vége. De hát hasonló hasonlót vonz :)

Őket is megviseli, ez a viselkedés például van hogy elmegy ez az ember és 3x jön vissza, mert itt hagyott valamit. Anyám szintén, nincs olyan nap kb, hogy ne hagyna ott valamit a munkahelyén. Tegnap például olyan sírásos kiabállást menüvelt, hogy csak néztem. Sírva és üvöltve „Lent felejtettem a táskámat és valaki ellopta, abban voltak az írataim, a pénzem, a bankkártyám, ki fognak lakoltatni"-persze ennyivel nem lehet átadni, sokkal drámaibb volt, mint így írásban ahogy lejön. Aztán nem sokkal később megtalálta.

Lassan három éve itt lakik ez az ember, eleinte nem volt ilyen, bár már akkor is látszott, hogy valami nincs rendben vele. Idehozott pl egy szőnyeget, ami nagyon ronda volt. A közös térben akarta elhelyezni, mikor mondtam hogy nem tetszik beszólt hogy ne szóljak bele. Előadásokat tartott az életről, hogy ez így van az úgy van, látszott rajta hogy más véleményét nem fogadja el, elmondani se nagyon tudsz neki semmit, mert túlkiabáll, szóhoz jutni sem hagy. Folyton mások hibájával foglalkozik, de ha az övéről esik szó, jön a tagadás és gyors visszavágásképp a tieidből hoz fel párat, ha csak egyet is tud ami ráadásul az övéhez képest eltörpül, akkor is képest azt elővenni. Például szóltam érte, hogy nem tudtam tőlük aludni, erre a válasz hogy ez csak kifogás, meg hogy én is szoktam néha és hogy nem vele, hanem velem van a baj. Én alapjáraton hozzá sem szólok, köszönni sem köszönök neki. Néha mikor túl sok a stressz van hogy kijön belőlem, de ők meg 0-24 ben ezt csinálják. Jó azért nem, mikor alszanak akkor nem, vagy ha épp nincsenek itthon, bár olyankor lehet máshol folytatják.

Múltkor volt nálunk egyik rokonunk, ő is hasonló. Egyből el is kezdődött a vita, élvezték hogy ki hogy tudja a másikat túlkiabálni és jobban elhordani. El is jöttem itthonról. Mire hazajöttem hallottam hogy ez az ember a következőket mondja: " ha mégegyszer beengeded ode ezt az embert elő veszem a bárdot és megölöm". Mint kiderült a rokonunk gázspayt js használt, bár gondolom nem talált mert csak a ház lett tele vele, ez ember (anyám pasija) pedig kést rántott elő. Szerencsére senki nem sérült meg, de örülök hogy nem voltam itthon, már csak azért is, mert ki tudja mennyire viselt volna meg csak a helyzett hallani.

Már volt hogy kihívtam a rendőrséget, de akkor meg is ütötte anyát. A rendőrök hazakísérték de talán másnap már vissza is jött, pedig úgy volt hogy elköltözik. Egyébként ha ezerszer nem volt már megbeszélve, hogy elköltözik, akkor egyszer sem(mert amúgy elvileg utálják egymást is, mégis egy ágyban alszanak)

Én magam 17 éves vagyok és még suliba járok. Jövőmről semmi elképzelésem, tanulok egy szakmát, de utálom. Amíg itt élek tuti nem lesz normális életem és nem úgy tűnik, mintha el tudnék menni innen bármikor is. Őszintén szólva nem értem az ilyen emberek miért szülnek gyereket, mint anyám. Anyaságra szerintem 100% ban alkalmatlan.

Szóval mit tudnék tenni? Ha kihívom a rendőröket, akkor gondolom semmi eredménye nem lenne, ráadásul csak veszekedés miatt nem hiszem hogy kijönnének. Anyám mindenben védené egyébként, ebben biztos vagyok. Már talán az öngyilkosság tűnik a legjobb megoldásnak, de természetesen nem teszem meg.