Csak nekem pokol az élet panelban?

Én is mindig panelban laktam. Most csendesebb, de volt, hogy a wcn hallani lehetett, hogy a szomszéd letépi a WC papírt.

Sajnálom, hogy ilyen rosszul viseled, de azért ne lovalld bele magad a kiakadásba. Kellemetlen, de nem dráma.

Van lakásotok, szerintem ez nem megalázó.

Próbálj hangszigetelő trükköket bevetni és nem direkt arra koncentrálni, hogy megint milyen hangos valami.

Remélem jobban fogod érezni magad hamarosan.

Nekem nem megalázó. A mi lakásunk kényelmes.

De ha esetedben jobb opciónak találod a lakókocsit, akkor megvan a megoldás.

Az azért nagyon gáz, hogy te itt kivetíted a dühödet olyanokra, akik jól merik érezni magukat otthon. Miért nem vesztek egy omladozó parasztházat a cigánysoron és akkor nem kell olyan proli életet élnetek, mint azoknak, akik társasházban laknak. Gondolom, arra csak futná nektek is.

Szégyellhetnéd magad, sokan az utcán élnek, vagy egy élet munkájával vehetnek egy egyszobás lukat. Te meg vergődsz. Meg is kapod a büntetést érte.

Szia!

Amit írsz, az alapján a fejedben van a baj. Ezt nem leszólásként írom, bennem is ott van a hajlam. Az a hiba, hogy összehasonlítod azt, ahonnan jöttél (kertes ház) és a szüleid sok tíz éves munkájának a gyümölcse, azzal, amit most, indulásként meg tudtatok venni (panel). Én is ugyanígy összehasonítottam ezeket (fejben, teljesen öntudatlanul), és úgy éreztem, hogy nem vagyunk elég jók, valamit rosszul csinálunk, ez így gáz, mert nem vagyok olyan jók, mint a szüleink.

De ez hülyeség. A szüleim, mikor ennyi idősek voltak, egy lepukkant kis albérletben laktak a város peremén. Később jutottak előre. De ha ők kacsalábon forgó palotában laktak volna friss házasként, akkor se lenne semmi baj azzal, ha mi egy lepukkant albérletben indulunk. Azzal sem, ha sosem tudnánk kitörni egy panellakásból.

Nézz magadba, és keresd meg az irreális, téves, saját magadat tönkretevő elveidet. A legjobb, ha leírod egy papírra. Utána olvasd vissza, amit írtál. Igazak ezek? Valószínűleg nem, vagy legalábbis nem abban a formában. Nem elviselhetetlen, rémes, kibírhatatlan, katasztrofális a helyzet, csak nagyon kellemetlen, zavaró, esetleg bosszantó. Javítsd is ki, amit írtál! Ettől még jogos, hogy rosszul érzed magad. Az viszont nem logikus, ha teljesen megbénít és kifordít magadból ez a dolog, hanem ez csak amiatt történik, hogy túlzásokban, szélsőségekben gondolkodsz. Az ember természetes módon hajlamos erre, de ezzel csak saját magának árt. Ha naponta néhányszor előveszed a papírodat, az segít megváltoztatni a magadra nézve ártalmas gondolatokat. Az, hogy mit érzel megalázónak, fejben dől el és meg tudod változtatni!

Ugyanakkor az, hogy a helyzet elviselhető, nem azt jelenti, hogy tökéletesen jó. Tehát mindig dolgozni kell a körülmények javításán. Nem tudom, reális-e, hogy pár éven belül elköltözzetek. Ha igen, akkor sokat kell dolgozni és pénzt gyűjteni. Körülnézni, hogy másik munkahelyen nem adnának-e többet a munkádért. Esetleg tudnád magad fejleszteni, és akkor többet kereshetnél?

Ha nem, akkor pedig a jelen körülményeket kell minél elviselhetőbbé alakítani. Keress tippeket, hogy hogyan lehet a hangszigetelésen javítani. Idővel valamennyire hozzászoksz a zajokhoz, kevésbé fog zavarni. Tökéletes nem lesz, de ha erőfeszítést tesztek, attól jobb azért lehet.

Igazából, ha a párod panellakó volt eddig, akkor illett volna tudnia, hogy a kinézett lakás elhelyezkedése az egyik legpocsékabb. Meg se kellett volna néznetek, nem hogy megvenni... Éltem panelban, tégla társasházban (ahol még jobban hallani lehetett egymást, mint a panelban) és azért van olyan a panelok közt is, ami élhető. De ettől még lakótelep és ahol sok ember él együtt, ott a gyengébb idegzetűek tönkre mennek. Én is utáltam, mert túl jó a hallásom, akaratom ellenére hallom meg az egér rágcsálását is, hát még bármi hangosabbat... (minden nap hallottam a szellőztető ventilátorok indulását/leállását - de sose koncentráltam rá - ennyire)

Nyáron fűnyírás, télen hókotró. Minden időszakban valahol valaki felújít. Valahol tuti ordítanak is heti 1x legalább. Naponta szagolhatsz olyat, amit nem akarsz, mert az alattad lakók egyike az erkélyen dohányzik és beviszi hozzád a szél, vagy olyan rosszul főz, hogy attól lesz büdös nálad.

Hiába éltem fél életemet panelokban (másik felét meg a másik féle társasházban), egyszerűen utálom. Eléldegéleg itt, oké. Ki lehet bírni. De nem vennék egyet se, inkább veszek egy lepukkant putrit valahol és lassan, önerőből felújítom.

Nálunk szerencsére nincs akkora zaj, (kivéve 2 rikoltozo csecsemőt) de megértelek. Gyermekkoromban hol kertes házban, hogy panelban laktam, de mióta kiesett a képből a kertes ház, hihetetlenül hiányolom. Legfőképp az zavar, hogy gyakorlatilag nincs magánteruleted, hanem egy nagy házon osztozol vadidegen emberekkel. Fölötted emberek élnek, alattad emberek élnek, melletted emberek élnek - he kilépsz az ajtódon, rögtön egy közös területen vagy.

És sosem voltam az a természetb.u.zi, de hiányzik, hogy legyen körülöttem egy kis természet.

Fojtogató érzés hónapokat, és éveket ilyen helyen leélni.

Én éltem 3 hónapig egy "társas házban".

Egy nagy épület 4 emelet lépcső...nem túlzsúfolt panel érzés mint amiket Pesten látsz de mégse kertes ház.

Őszintén szólva nem tetszett.

Amint kiléptem az ajtón szemben volt szomszéd ajtaja.

Ha nagy bevásárlásban vagy nyitva marad az ajtó belátni mindent...ha cipelsz bútorokat vigyázni kell stb..

Köszönöm nem 24 évig éltem tipikus falusi kertes házban nagy udvarral gyümölcsös kertel.Továbbra ennél :)

Szerintem egy tipikus panellakásra hasonló körülmények között én is így reagáltam volna...