Bántalmazás folyik a szomszédomban (férfi tart terrorban nőt/nőket). Tehetek valamit?

"Meg jó lenne látni mihez kezdene ha a saját súlycsoportjából kellene valakivel verekednie."

De ne lepődj meg azon, ha egy jól szituált, látszólag a légynek sem ártó, szerény hapsikával találkozol. A bántalmazók jellemzően igen jó kaméleonok, a társadalomba szépen besimulnak, sokszor igen műveltek és intelligensek, elismertek a szakmájukban, mások felé segítőkészek. Ez a kaméleonság segít nekik egyrészt becserkészni az áldozataikat, hiszen megértést, összhangot tudnak sugározni, képesek bizalomba férkőzni, elaltatni az éberséget, a pók hálója felé közeledő áldozat azt is hiheti, hogy megfogta az Isten lábát ezzel a szent emberrel. Másrészt a jóember álcája a lelepleződés elkerülésében is segít, hiszen "ki hinné el róla", hogy egyébként terror alatt tartja a családját, a hálátlan gyerek/társ csak be akarja sározni...

A bántalmazotti állapot pedig végső soron egy pszichózis. A bántalmazóknak különös érzékük van arra, hogy megtalálják a másik gyenge pontját. És gyenge pontja mindenkinek van. Még azoknak is, akik fennhangon hirdetik, hogy na ők az első pofonnál röpítenék az illetőt, meg hogy bele sem mennének vele kapcsolatba. Ahogy megkezdődik a kapcsolat a bántalmazóval, az észrevétlenül, de módszeresen elkezdi kikezdeni az embert a gyenge pontnál. Amire a testi fenyítéshez ér, addigra a bántalmazott már egy teljesen más valóságban él, a bántalmazó által kreált valóságban, ahol az önértékelését, a hitét, a környezet hozzáállását, mindent átformázott már a bántalmazó a fejében. Kívülről egyszerűen felfoghatatlan, de ha az ember benne van, legyen akármilyen okos, intelligens, dörzsölt, simán elveszítheti önmagát. Ezért fordulhat elő, hogy a bántalmazott a bántalmazóját védi vagy hogy visszamegy hozzá.

Szerintem nem egyetlen ember ügyel a NaNE-nél, viszont tény, hogy nincsenek náluk tömegek. Többnyire komolyan képzett önkéntesek végzik ezt - ingyen. De ahogy Neked is megterhelő bántalmazás fültanújának lenni, nekik sem egyszerű folyamatosan hallani a hajmeresztőnél hajmeresztőbb erőszakos történeteket, próbálni megtalálni mindenkinek a számára kivitelezhető legjobb segítséget, tartani bennük a lelket stb. Nagyon nem mindegy, hogy mit mondanak ki, ezért alapos a "kiképzés", meg gyakorlatozniuk kell a tapasztaltabbakkal, illetve fontos, hogy ne sokkoljanak be a munkától, ezért pszichológiailag is támogatják őket. Szerencsés vagy, hogy nem találkoztál családon belüli erőszakkal, mert tömegesen jelen van a társadalomban. Józan ésszel felfoghatatlan, mennyire. A szenvedő alanyoknak csak egy töredéke jut el odáig, hogy felhívjon egy segélyvonalat (amit egyébként az államnak kellene működtetnie - jól felfogott saját érdekében - de nem teszi), helyette csinálja egy non-profit szervezet. Ez eléggé lekorlátozza az eszköztárat és az anyagi hátteret is, így bármennyire is elkötelezettek, korlátozott a kapacitásuk.

A bántalmazók nagy valószínűséggel szintén bántalmazó családban nőttek fel, ahol vagy őket bántalmazták, vagy tanúi voltak az erőszaknak. Csakhogy felnőttkorban már a felnőtt döntése, hogy bántalmaz-e másokat, nincsen olyan, hogy "kikényszerített" bántalmazás. Ha ő bántalmaz ahelyett, hogy segítséget kérne önmaga számára, amikor felismeri az elakadásait, az önkontroll hiányát, az már az ő döntése, felelőssége.