Ti hogyan vágtatok bele illetve hogyan éltétek meg az első költözéseteket?
Konkrétan úgy értem hogy ha egyedül költöztetek el otthonról, az ok teljesen mindegy, de hogy vettetek magatokon erőt? illetve hogy viseltétek? A közelbe költöztetek vagy más megyébe messzebb? milyen volt megszokni? hogy ment a beilleszkedés és a tudat hogy már teljesen más minden?
Azért kérdezem mert kíváncsi vagyok, tudom hogy én még nem állok rá készen sehogy és nem mostanában lesz a napja, de már vágyódom el itthonról és a környékről, csak ami "hátráltat" az ugye annyi hogy erős érzelmi kötelék fűződik a családomhoz és azért sokkal nehezebb így itt hagyni őket mintha nem lenne jó a kapcsolatom velük.
Ha jó otthon, és nincs rá okod, hogy elmenj, akkor minek költöznél? Mert az a "menő"???
Én akkor költöztem, amikor egy időre külföldre mentem. Volt célom vele, ezért nem viselt meg érzelmileg, vártam az új fejezetét az életemnek. Első naptól kezdve olyan természetes volt, mintha mindig egyedül éltem volna - de ez nem lepett meg, sosem volt gondom sem az önállósággal, sem az egyedülléttel, pedig nekem is jó kapcsolatom van a szüleimmel.
Éppen betöltöttem a 20-t, amikor elkezdtem az egyetemet. Ekkor költöztem koliba, 200 km-re otthonról. Nagyon kellett nekem, hogy éljem az életem anélkül, hogy anyám minden lépésemről tudjon. Nagyon élvezem, jót tett nekem, önállóbb vagyok, jól érzem magam a bőrömben. Szóval jót tett a személyiség fejlődésemnek.
Jó kapcsolatom volt és van a családommal. Gyakran megyek haza hétvégén.
Igazából a gimi alatt, pár nyáron, külföldre küldtek nyelvet tanulni, szóval nem volt nagy megrázkódtatás távol lenni tőlük. A beilleszkedésben a gólyatáborok, felsőévesek, kolis társaim sokat segítettek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!