Az emberek miért olyan érzékenyek a visszautasításra? Szomszéd ügy

Elozonek igaza van! Ilyenkor HELYTALLO a jotekony hazugsag. Itt mindig ezt kerdezik mikor helyes hazudni. Ha pl feleslegesen nem bantasz meg masokat...

Egyebkent emberismeret level 1. Az embernek mindenfajta elutasitas a legelviselhetetlenebb belso fajdalom. Ezt jol vesd az eszedbe. Akar parkapcsolatban, ismerkedesnel dobnak el, akar munka teruleten utasitanak el, akar barati szinten, ez faj a legjobban egy embernek ha elutasitast kap. Ha ezt tudod, tudsz majd ugy viselkedni (ha nem vagy serult kis szemet ;)), hogy ne okozz masoknak ilyesfajta szenvedest. Es azt is tudni fogod hogy ha elutasitanak miert vagy szarul.

Ha idaig eljutsz, maris tobbet tudsz az eletrol, es konnyebben tudsz lavirozni. Ezert erdemes megismerni onmagad, mi altal masokat is megismersz. Es az elet innentol egy jatek...

Nem mindegy, hogy milyen stílusban mondtad. Vagy túlságosan érzékeny a szomszéd, vagy nem volt elég "asszertív a kommunikációd" :D

Én sem adtam oda a flexemet a szomszédnak.

Mondtam neki, hogy sem neki, sem másnak nem szeretném kölcsönadni, nem személyes. Van a másik utcában kisgép kölcsönző, 1500 Ft/óra összegért lehet kölcsönözni. Biztos nem örült, de azóta is jóban vagyunk.

Nagyon vigyázok a szerszámaimra, napi szinten használom azokat, piszkosul mérges lennék, ha valaki kárt tenne bennük. Látom, hogy más emberek hogy használják a szerszámokat. Olyan "jóvanazúgy" módon. Emiatt nem is értik, hogy miért volnék mérges, ha kicsorbítaná, vagy összekarcolná a holmimat. Jártam már így. Akinek kölcsönadtam, észre sem vette, hogy nem úgy adta vissza, ahogy elvitte. Nem szóltam a békesség kedvéért, de még nekem került pénzbe a javítás.

Megértelek, hogy nem adtad kölcsön. A szomszédod majd megbékél, vagy tartja a haragot. Emiatt ne fájjon a fejed.

Mert szaŕŕágó haszonlesők. Élősködnének más eszközeivel.

A férjemtől kölcsönkérte a szomszéd az akksi töltőt, persze nem iparkodott visszaadni.

A férjemnek kellett visszakérni. Persze a szaŕrágója megsértődött, nem köszönt.

Azután persze pofátlanul kért mást a férjem beintett neki.

Ez volt az első és utolsó kölcsönadás. Menjen minden smucig élősködő, a ķųrva anyjába.

Persze itt mindenki hímzett lelkű, jótündér, aki finoman elutasít...

Én legutóbb egy kerékkulcsot adtam kölcsön, az illető úgy oldotta meg a visszaadását, hogy odaindultam volna hozzá amikor az autójában ült, nagy gázt adott, és elhajtott...

Amúgy ép elméjű ember nem kér kölcsön szerszámot, mivel tudhatná, ezek elég személyes holmik egy barkácspalinak, mint pl én.

Aki meg mégis megteszi, jó eséllyel sosem akarja visszaadni, eleve így áll hozzá.

Legalábbis nálam mindig ez volt, amikor kölcsönadtam.

Megoldás, sajnos nekem sincs, elromlott, én is ma akarom használni, stb.

Nem voltál szerintem sértő, csak őszinte. Az, hogy nem is köszön azóta, az már viszont az ő bunkósága.

Amúgy műszaki cuccot én sem adok kölcsön, SOHA. Rokonságon belül SEM. Pont azért, mert k...rvaélet, hogy a másik félnél romlik el, és akkor jön az egymásra mutogatás.