Aki volt kollégista: volt már olyan, hogy nem tudtatok mit kezdeni a szobatársatokkal? Mit lehet ilyenkor tenni?

Ketten vagyunk egy szobában egy elég magánakvaló, de alapvetően udvarias sráccal. Alapból megvagyunk, nincs vita köztünk, igaz, nagyon nem is beszélgetünk. A probléma az, hogy van pár éjjeli szokása, amivel a halálba kerget. Nem bír aludni, és egész éjjel gépezik, és az egész éjjelt itt most szó szerint értem, úgy, hogy hallom, hogy próbál aludni éjjel fél kettőkör, de gondol egyet, felkel, bekapcsolja a gépet, és újra elkezdi. Én meg hallgathatom a kattintgatását. És hajnali négykor fejezi be. A másik, amitől hülyét kapok, hogy cigizik, és amikor visszajön, akkor bebűzölgi az egész szobát a rohadt füstös kabátjával, én meg szagolhatom. De mégis leginkább ez az éjjeli kockulása zavar, megőrülök tőle. Elcseszi az egész napomat, hogy nem tudom kialudni magam. Nem tudom, hogy mondjam meg, lehet, hogy azt mondja, hogy használjak füldugót vagy ne figyeljek oda, elvégre az ő szobája is. És mi van akkor, ha azt mondja, hogy oké, és aztán újra folytatja, hogy veszem rá, hogy betartsa? Szerintem ha a kolimentorhoz megyek, az is csak annyit mondana, hogy oldjuk meg magunk között, nem vagyunk már óvodások. Nem tudom, mit csináljak. Cserélni se lehet, dugig van a koli.