Miért irigy alapvetően az ember?
40 lakásos társasházban élünk. Alapvetően szeretünk itt élni, fiatal pár vagyunk, a tömb újszerű, minden tekintetben megfelel az elvárásainknak. A lakóközösség jó, a szomszédokkal jóban vagyunk, néhánnyal össze is járunk kártyázni, társasjátékozni, ami azonban olykor már terhes.
Rengeteg beszólást kapunk az anyagi helyzetünkre, amit a lakás állapotából szűrnek le.
Beköltözés előtt minimálisan felújítottuk és mivel nem igazán volt bútorunk, vettünk újakat, ami nyilván így a mai kornak és divatnak megfelelő modern kinézetű. Ezen felül ami sokat dob a külsőn, az az, hogy gyakorlatilag mindig rend és tisztaság van nálunk. Nincsenek fölösleges kacatok a polcokon.
Mi soha nem tettünk senki lakására megjegyzést, sőt... volt akinek a felújításban is segítettünk, mivel anno mi is magunknak csináltunk mindent, szereztünk egy kis gyakorlatot. Ha kérdezték, akkor esetleg elmondtam nem túl tolakodóan a pro és kontra érveimet egy-egy anyag vagy színválasztással kapcsolatban. Kéretlenül sosem osztottunk tanácsokat, mert nekünk aztán tök mindegy hogy/miben él a másik.
Most még is kezd átcsapni túlzásba a beszólások mértéke, amit már nem bír az ember azt gondolom sokáig visszaszólás nélkül, intelligensen lenyelni és éppen ezért a kapcsolat lazítása mellett döntöttünk.
Igazából csak arra irányulna a kérdésem, hogy a ti köreitekben vannak-e ilyen emberek és alapvetően mit gondoltok, miért kell hangot adni az irigységnek? Miért nem lehet együtt örülni a másikkal, vagy szimplán csak lenyelni a békát és csendben maradni.
Nekem is van, ami nagyon tetszik a szomszéd lakásban, még sem teszek ezért tolakodó, rosszindulatú megjegyzéseket a pénztárcájukra, sőt, nyíltan felvállalom mennyire tetszik és volt olyan, amire még ki is jelentettem, hogy "ha nem bánjátok mi is veszünk ilyet, mert tök ötletes".
válasza:Sok ember figyeli a másikat (mondják egyesek hogy ez "evolúciósan belénk van kódolva") és azért hogy jobban érezze magát, beszól. Aki beszól annak az fáj, hogy úgy érzi: ő nincs olyan jó anyagi szinten, neki nem jutott annyi.
E feszültséget, rosszérzést beszólással kompenzálja.
Nem mindenki ilyen.
Sokan csak beszólnak, másokat figyelgetnek örökösen, pletykálkodnak, de tenni nem tesznek semmit, ahelyett hogy tennének, beszólnak, ilyen módon vezetik el a feszültséget, ahelyett hogy ténylegesen tennének valamit.
válasza: válasza:Nálunk nyáron házfelújítás volt, egy régi házat vettünk meg, és végig pihenés nélkül folytak a munkálatok. Nagyon büszkék vagyunk magunkra, mert szerintem a férjemmel kihoztuk belőle, amit tudtunk, és ekkor vettem észre, ki milyen a környezetünkben valójában. Sokan dicsérték, de volt olyan, (az erősebb természetű emberektől számítottunk is erre) aki á-z ig végigjárt minden zugot, és mindenbe belekötött. Mi kedves pár vagyunk, nem oltjuk le őket, ezért türelmesen megvárjuk amíg az ilyen emberek kimustrálják magukat, és elmennek. Az a véleményünk, hogy nem nekik kell benne élni, és akik benne élnek, azoknak ez a legszebb a világon.
A külön kedvencem, hogy (nem sokszor kellett mesterember, mert mi magunk csináltunk sokmindent), ha véletlen odahívtunk szakértőt, az a másik munkáját fikázta :D és oda vissza. Hát ilyen ez, majd leszoknak róla szép lassan, bár valahol persze bosszantó, mert ha mi megyünk valahová mi sem szólunk bele senki ízlésébe.
Mivel itt kb. egyforma lakásokról van szó, nagyon megy az összehasonlítgatás ki mit hozott ki a lakásából. Azt gondolom ezzel bizonyos mértékig nincsen baj, hiszen mint említettem fel lehet ezt pozitívan is fogni, nekem is nagyon tetszett a szomszéd polc szettje, mi is olyat vettünk, mosolyogtak rajta, jól esett nekik, hogy tőlük inspirálódtunk. Nekik megtetszett a hálónk elrendezése, nevetve áthívtak, hogy ők is így szeretnék, segítsünk már nekik átpakolni.
Új konyhabútort csináltattak a miénk elrendezése alapján, baromira tetszik, sokkal szebb, modernebb, mint a miénk, még is tudok örülni az örömüknek, nem esz meg a fene.
Az ég világon semmi baj ezzel, de a pénztárcában vájkáló, mindennek az anyagi értékét néző beszólásokkal van. A "nektek bezzeg telik erre, nekünk nem" jellegű történetek.
Vagy a magaslóról letekintésről, amikor büszkén mutatják a frissen felújított fürdőjüket és verik a mellüket, hogy most végre nekik tellett valamire, amire nekünk nem. Megjegyzem teljesen más az ízlésünk és a felfogásunk, nekem egyáltalán nem tetszik sok ötletük, de ennek sosem adok hangot, hisz az ő otthonuk, amit a saját ízlésük szerint alakítottak ki és szerintem illetlenség erre negatív megjegyzéseket tenni.
Én tehetek arról, hogy nekünk egy kicsit több jut is, marad is?
Egyébként pedig semmi hatalmas értéket képviselő dolgunk nincs. Minden átlagosnak mondható egyetlen egyedi beépített bútorunkat leszámítva, ami nyilván kicsit drágább volt. Viszont azt gondolom jól lettek összeválogatva a színek, az anyagok, ami inkább ízlés kérdése, mint pénzé. A rend és a tisztaság szintén.
Mi a modernet képviseljük, ők a "mindegy csak funkcióját ellássa" típust, amivel nincs semmi gond, de miért ránk kell ezért pikkelni?
Őszintén szólva részben már bánom, hogy ennyire belementünk a helyi közösségi életbe. Van olyan szomszéd, akikkel jó barátság köttetett, de ezt a beszólogató réteget bár meg se ismertem volna. Ha költözünk, okosabb leszek. :)
válasza:Nem kell ilyen mértékben másokkal foglalkozni.
Egyesek irigyek, de nem mindenki.
Én nem vagyok irigy és rengeteg olyan barátom, ismerősöm van, aki szintén jóindulatú, segítőkész és nem irigy.
Az irigy ember első sorban saját magának árt, mivel az irigység egy negatív érzés és nincs jó hatással a szervezetre. Erre gondolj és ne is nagyon törődj velük!
Én így látatlanban is örülök neked, annak, hogy szép a lakásod és igényes, ízléses, ahogyan leírod.. Sokat járok külföldre, az az álmom, hogy egyszer Magyarországon is minden lakás igényes, tiszta lesz, mint Ausztriában.
Szép napot!
válasza:nálam ez most pont fordítva volt. Kivettem egyszobát egy albérletben, ahol van saját fűrdőm is, és tök örültem neki, mert szerewncsém volt, és tök olcsón vehettem ki.
Nem véletlenül volt persze olcsó, az albérlet dúrván lelakott. csúnya falak, öreg törött bútorok, stb. Áthívtam nemrég barátokat, és egytől egyig elkezdtek oltogatni, hogy nagyon gáz azalbérletem. Nem koszos, ki van takarítva, de maga a kinézetén nem lehet változtatni.
Na most azzal mindenki egyetért, hogy albérletbe nem veszünk új bútorokat, ha költözni kell, nagyon macerás cuccolni bútorokkal, ráadásul nem tudnám holt tárolni ezeket. Itt hagyni, meg nagyon nagy luxus, de amúgy pénzem se lenne kicserélni, még a nagyon lerobbant szekrényt sem, ami könyvekkel van alápolcolva.
Nem én tehetek róla, hogy a tulaj beleszarik az albérletbe, én nem fogom a pénzemet más házára költeni.
De egyébként nem is érdekelt a barátok véleménye erről, téged se érdekeljenek a szomszédoké.
(kivéve amikor a csaj sikítva futott ki a wcből, mert látott egy egeret, na az már kicsit gáz volt :D )
Azért albérletnél más a helyzet. Azt gondolom ott mindenki tudja, hogy nem saját, tehát nem tükrözheti 100%-ban a te igényeidet és ízlésedet.
Ha viszont a tiéd lenne, akkor azt gondolom nem röstellnél költeni egy tisztasági festésre költözéskor és némi épkézláb burkolatra, ami funkcióját ellátja és ha már költesz rá, akkor kinéz valahogy. Aztán rágcsálóirtásra és persze szép lassan bútorokra. Nem vagyunk gazdagok, a barátaink többsége sem az. Mindannyian magunknak csináltunk rajta mindent. Nem mondom, hogy ez nem látszik itt-ott, de még így is jobb, mint amilyen volt.
válasza:Akkor vizsgáljuk meg a kérdést a másik oldalról:
Környékünkön átlag házak vannak, átlag emberekkel, főleg idősek, akik élnek a kis, barátságosan bebútorozott "Nincsenek fölösleges kacatok a polcokon." mindenféle dísztárggyal, aprósággal, emlékekkel.
Erre ideköltözött velünk szemben egy fiatal párocska, már amikor megláttam a gyereket, kb a bicska kinyílt a zsebemben, olyan tenyérbemászó pofája, meg stílusa volt.
Feje tetejére folyamatosan feltolva a baromi menő napszemüveg, A6-os audi(kb kalap szart ér, de ő ezt nem tudja, jó nagy, lehet benne feszíteni, meg ajudi)
Elkezdték felújítani az amúgy szép, barátságos házukat, amit egy idős úrtól vettek meg, az összes fát ki fogják vágni a környezetből, mert nekik nem tetszik, új kerítés, szigetelés, stb.
Semmi baj nem volt avval a házzal.
De az az undorító, pökhendi, kihaénnem tenyérbemászó stílus, ami van ennek a szarjankónak...
És úgy gondolod kérdező, erre bárki is irigy?
Ez nem irigység, hanem rettenet mód ellenszenves embereknek a pökhendi, polgárpukkasztó életmódja, amivel azt hiszi, ő több, mint más. Komplexusa van, és nem is kicsi.
És igen, rendszerint ennek hozománya maga a stílus.
Meg valahogy amúgy sem értettem sosem, hogy lehet annyira buta valaki, hogy nem ismeri fel, hogy olyan környéken akar kérkedni a pénzével, ahol elég nagy szegénység van.
És mégegyszer elmondom, nem vagyok irigy rájuk, a gyerek 3 műszakban gürizik egy szaros gyárban, csak játssza az eszét valamiért.
Nekem kb eszembe nem jutna a házunkat felújítgatni, bszom nagy német autót venni(kis francia van nekem) játszani a nagymenő gazdag valakit.
Ismerek valóban gazdag embereket, ők azért vesznek drága autót(nem látszik rajta, hogy az lenne) mert nekik praktikus, és a pénzüket nem magamutogatásra használják, hanem világjárásra, alapítványok támogatására, befektetésre használják)
Azért ez igencsak sarkítás. Ha a stílusunkkal, hozzáállásunkkal, arcunkkal lenne probléma, akkor nem járnánk össze a szomszédokkal havi pár alkalommal beszélgetni, társasozni, nem csinálnánk közös programokat. Nem kedvelnénk egymást és kész.
Az autót egy használati eszköznek tartjuk a párommal, ami elvisz A-ból B-be, nagyjából tök mindegy, hogy milyen, főleg hogy cégessel járunk mindketten, sajátunk nincs is. Így pedig az autóból feszítés sem a mi stílusunk. Mellesleg társasházban, a közös parkolóban nagyon kevés autóról tudom melyik kihez tartozik.
Magával az ember stílusával lehet probléma, én sem kedvelek mindenkit, így megértem, ha valakinek én sem vagyok szimpatikus. Ugyanakkor a saját tulajdonomról hagy döntsem el én, hogy szükségesnek tartom-e a munkálatokat, amiket megcsinálok rajta, vagy sem. Mindenkinek mások az igényei. Van olyan szomszédunk, aki 3-4 milliót költött az 50 nm-es lakás felújítására, és olyan is, aki semmit. Nekünk valahol a kettő között volt kényelmes. Csupán csak nem értem, hogy ebbe mi értelme van belekötni?
Részedről sem értem, hogy miért zavar, ha a szomszéd leszigeteli, felújítja a házat? Neked jó lett volna úgy, neki nem. Ez egyéni ízlés kérdése.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!