Alapvetően minden ember egyformán okos agyilag, csak a szorgalmán múlik hogy mit tanul meg és mit tud majd dolgozni?

hiperaktív vagyok és figyelem zavaros, mások fogyatékosok, van akinek jó a memóriája, más gyorsan tud számolni fejben...

szóval már itt megdől ez az elmélet :)

Nem.

Én egy lusta dög vagyok, mégis jobbak a tanulmányi eredményeim, mint néhány szorgalmasabb diáktársamnak. :D

Nem, minden ember más és más. Angolt gyakorlatilag életemben nem tanultam, csak órán, meg angol sorozatok nézése közben ragadt rám, mégis sikerült emelt érettségit csinálnom belőle, ami olyan jól sikerült, hogy automatikusan kaptam nyelvvizsgát is hozzá, matekból viszont olyan s*gg hülye voltam/vagyok, hogy napi szinten a házin kívül plusszban gyakoroltam, meg magánórákat is vettem, mégis minden évben bennem volt a félelem, hogy megbukom.

Vannak emberek, akik nehezen memorizálnak dolgokat, vagy használják az agyukat. Mit gondolsz, mit mérnek az IQ tesztek, ha mindenkinek alapvetően ugyanolyan az intelligenciája?

Jaj dehogy. Ott az IQ s a memória érdekes működése. Minimális tanulással jó tanuló voltam, de adatokat nem tudok megjegyezni (rémálom volt a töris évszámokból írt dolgozat, de arra a pár percre be tudtam tömni a fejembe. félóra múlva töredékére sem emlékeztem). Más pedig abban jó.

S igenis van tehetség. S az érdeklődés is fontos. Ami nem vonz, az sosem fog jól menni. De ez kevés. Engem pl. vonz a rajz s az az, ami tehetség nélkül is egész jó szinten megtanulható, de én lusta is vagyok és kegyetlenül rossz, hogy a fejemből mindig kihullanak az ilyen vizuális infók. Hosszú verseket 2 olvasásra megtanultam, de a vizuális dolgok s különösebn a csontok tapadása, az nem megy. Kb. százszor tanultam meg s feledtem el a kedvenc izmom, a bicepsz tapadását. Orvosin első évben kibuktam volna.

Azt, hogy a szemem mínuszos vagy pluszos, sehogyse ült be a fejembe... A bináris dolgok a legrosszabbak, utána a számok... Ez a memória trükkös milyensége, nincs köze az okossághoz, értelmességhez, intelligenciához.

Sose tanultam, mégis mindig szín ötös átlagom volt, az érettségire is csak az emelt törire, minden ötös lett, magas százalékkal, egyetemre felvettek, három nyelvvizsgám van, két közép, egy emelt.

Barátnőm végig küzdötte a négy évet, folyamatosan tanult, nagyrészt a négyeseiért küzdött, az érettségi előtt egy hónapig szinte nem is beszéltünk, annyira tanult, a törin becsusszant az ötösbe, a többi a négyes felső határát súrolta, nyelvvizsgája nincs, az egyetemre (más szakra, jóval alacsonyabb pontszámmal) épp, hogy felvették.

Az emberek nem egyformák. Persze ettől ő semmivel sem kevesebb, sőt emberileg sokkal jobbnak tartom magamnál, egyszerűen csak nekem jobb a memóriám, könnyebben jegyzek meg dolgokat.

Egyáltalán nem így van.

Az tény, hogy szorgalommal valamilyen szinten pótolhatóak a dolgok. De ha valamihez nincs érzéked, nincs megfelelő felfogóképességed akkor sokkal nehezebb dolgod lesz.

Ha csak az egyetemet nézem, volt rengeteg tárgyam amire tanultam mint az állat, azt hittem mindent átnéztem, mégis örültem ha átcsúsztam 2-3-asokkal. Mások meg elolvasták 1x az ÉN JEGYZETEIMET és 4-5-öst hoztak vele. Vagy én szenvedtem az anyaggal napokig, volt olyan ismerősöm aki meg csak ült, lassan görgetve végigolvasta egyszer mintha a híreket olvasná és onnantól vissza is tudta mondani.

Na meg ki miben jó, kinek mi fekszik. Van aki határozott, gyors felfogású ember és mondjuk terepen tud jól működni mint irányító, mert átlát mondjuk egy építkezést. A másik ember meg irodában látja át ugyanannak az építkezésnek a számait, anyagait, rendeléseit és jól le tudja menedzselni a projektet.