Mit tegyek, hogy a lakóház ne utáljon ki?

Két éves gyerekkel vagyok egyedül. Az apa nem érdeklődik utána. Sem a nevelésben sem anyagilag nem lehet rá számítani. Emiatt nagyon kellett hogy olyan munkám legyen ami kicsit is jobban fizet, és ehhez néha hétvégéznem is kell, meg van, hogy nagyon korán megyek hétköznap. Ilyenkor vannak bonyodalmak. Ha én már négykor elmegyek itthonról, (munkahely másik városban) akkor anyám jön fel, marad itt egy kicsit az alvó gyerekkel, majd ébreszti és viszi bölcsibe. Anyám képtelen csendesen feljönni a harmadikra. Mindig magassarkúban jár és szépen felkopog hajnali négykor, mindenki örömére. Szóltam már neki erről, de közölte, hogy csak ezért nem fog osonni és ha nem tetszik, kérjek meg mást. De nincs más! Sok mindenben nem értünk egyet, de szükségem van a segítségére. Hiába morognak a szomszédok, akkor is fel kell jönnie valakinek. Kicsit süket is, ezért ha megjön, mindig hangosan köszön. Tehát a korai reggelek ilyenek. Ha pedig hétvége és korai kezdés egyszerre, már előre félek, hogy milyen levél vár majd az ajtómon. Kaptam már eddig hármat is. Kettőt ugyanattól a lakótól és egyet mástól. De itt még nem érnek véget a zaj problémák. Sajnos, bár nem egészséges, van, hogy a bölcsiben marad a gyerek zárásig, mert kell a túlóra. Csomószor utolsóként hozom el, és ez megviseli őt. Látja, hogy mindenkit visznek haza csak érte nem jövök. Ilyenkor nagyon nehéz fegyelmezni. Minden eszközből kifogyok, mire hazaérünk. Én is fáradt vagyok, ő is kimerült, nyűgös, és kevés időt van velem a nap folyamán. Nehezebb abban a kevés kis időben erősebben fellépni, mert azt sem akarom, hogy csak a szigort lássa tőlem. Vannak hangos hisztik az esték folyamán ebből adódóan, de nem minden estén. Emiatt levelet még nem kaptam, de nagyon morognak rám a hátam mögött, amit vissza is hallottam nem egyszer. Talán már késő a kérdés is, mert már most mindenki utál, aki közelebb van hozzám a házban. De a többieknek is én vagyok a pletyka téma.