Hogy lehet azt valaha megszokni, hogy nem közös az anyanyelvetek a párotokkal és a családjával?

Simán meg lehet szokni. Nekem vietnámi a feleségem, de mivel nem beszélek vietnámiul, a közös nyelvünk a japán. Az anyósomék meg ugye sem azt nem értik, se az angolt, de a magyart... szóval velük mindig tolmácsolásra szorulok. Jó esetben a feleségem fordít japánra, vagy a sógorom angolra. Viszont én nem hallottam még olyanól, hogy bárki a nyelvi különbségek miatt ment vola szét. Ráadásul Te választottad a vőlegényedet, és vele tökéletesn megértitek egymást. A családját/barátait hozta magával, de az meg már nem a te felelősséged. Egyébként simán jó, ha megérted őket. Én az anyósoméknak egyetlen szavát se értem, pedig csomószor jó lenne. Én is szeretnék velük kommunikálni néha, így elkezdtem duolingózni, de nagyon sok idő lesz, mire beszélgetni tudunk majd. De ez nem bánt, mert szerencsére nem az anyósommal kell aludnom, hanem a feleségemmel. Ha a főlegényeddel megértitek egymást, akkor nem lesz semmi baj.

A másik meg, hogy a nyelvi akadályok miatt ha nagyon parázol, az csak visszafogja a fejlődésedet és még nehezebb lesz. Engedd el ezt a kényszert szerintem. Persze járj továbbra is közéjük, de ne sajnáld, hogy nem gyakran szólalsz meg - idővel jön az majd magától. A kicsi gyerekeknek is 3 évig tart, hogy elkezdjék kifejezni magukat, és ehhez ahogy öregszünk, egyre több és több idő kell. 30 évesen már sokkal lassabban megy, mert nem élnek már az anyanyelvtanulási folyamatok. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, csak ha a direkt erre kihegyezett kisgyerekeknek is 3 évébe telik, akkor felnőtt korodra miért várnád el ezt magadtól 5 éven belül, mondjuk.

Kezdetben azt tudom javasolni, hogy ne egyszerre nagy társaságban próbálj meg németül beszélgetni, hanem csak hettesben/hármasban: kénytelenek lesznek megvárni, amíg befejezed a mondatot, vagy összerakod amit mondani akarsz. Ha sokan vannak körülötted, akkor óhatatlanul valaki közbe fog vágni, és elveszik tőled a szót. Válassz vaéakit amivel a legjobban kijöttök, és kávézz vele kettesben, beszélgessetek bármiről, és meglátod, egyre felgyorsulsz te is. FŐleg akkor jó ez, ha nem a férjed a beszélgetőpartnerek (aki jól ismeri már, hogy milyen kifejezéseket ismersz/használsz, hanem egy olyasvalaki, aki véletlenszerű nyelvi környezetet jelent a számodra). Kell egy kis kitartás, de emiatt nem fogtok szétmenni - fel a fejjel!

Kérd meg a párodat, hogy otthon is németül beszéljetek. Emellett járj olyan helyekre, ahol németül vagy kénytelen kommunikálni, nézzél filmeket, sorozatokat (ha kell, először német felirattal), hidd el, meg fogja szokni a füled mind a gyorsaságot, mind a köznyelvi németet.

Magadról meg szándékosan ne képzelj be egy képet ahol negatívan tünteted fel magadat. Természetes, hogy nem megy úgy mint nekik, de ha egy kis energiát fektetsz bele, te is rá fogsz állni. Próbáltál eddig tenni azért, hogy ez ne így legyen?

Ezen kívül meg: beszéltél erről a vőlegényeddel? Tudja, hogy probléma van? Megértő veled? Próbál segíteni? Vagy egyszer csak a tökéletesnek hitt kapcsolata a semmiből véget fog érni, mert nem voltál vele őszinte, hogy egy megoldható probléma neked válóok?

Kemény leszek de leszarom.

Igen te vagy a kis buta magyar lány, aki képtelen megerőltetni magát, hogy legalább kicsit megtanuljon a másik nyelvén.

Nekem egy pillanatig nem kellenél, ha azt látnám, szarsz egészbe bele, meg inkább nem is találkozol velük csak ne kelljen beszélned.

Nőj fel, vagy válassz magyar pasit.

Látom, döntöttél. Helyes, ami nem megy, nem kell eőrltetni.

Én is utálok németül beszélni - noha a nyelvet szeretem -, de elköltöztem Svájcba a páromhoz.

Oké, mi magyarul beszélgetünk, de gyakorlatilag minden német, radásul nem a Hochdeutsch, hogy még egyszerűbb legyen.

A bolt, ügyintézés, posta, a szomszédok, a barátaink mind németül vagy angolul beszélnek (angolul én nem tudok), de nem izgat, és tudod miért nem?

Mert a párom mellettem áll, és én is vagyok olyan "pofátlan", ogyha valamit nem értek, akkor megmondom nekik, hogy lassabban, és tagoltan ismételjék el.

Nem néznek ezért hülyének, sőt, örülnek, neki, hogy próbálkozok és ha hibát is vétek, nem leszólnak, hanem kijavítanak.

De én nem ülök kukán a négy fal között, hanem megyek velük, mert a nyelvi akadály sem akadály. MEgoldom, mindig van nálam papír-toll és ha minden kötél szakad, rajzolunk.

És ez vicces, soha senki nem bántott ezért. :)

De neked nem való a külföldivel való kapcsolat.

29n

Párommal németül beszélünk (Németországban élünk) és nekem nem okoz problémát, hogy nem anyanyelvemen kell beszélnem. Már vagyok olyan szinten, hogy ki tudom fejezni ugyanolyan minőségben magam mintha magyarul beszélnék. A barátainkkal sem okoz problémát a kommunikáció.

Viszont ha összejön otthon a család, akkor mi 4 nyelven kommunikálunk (felvidékiek vagyunk):

Párom németül és angolul (magyarul, szlovákul nem tud),

anyukám magyarul és szlovákul (angolul, németül nem tud),

apukám magyarul, szlovákul és németül (angolul nem tud),

bátyám angolul, szlovákul és magyarul (németül nem tud),

bátyám barátnője pedig szlovákul (magyarul, angolul, németül nem tud).

Én pedig fordítani szoktam ha vki vmit nem ért.

Viszont a párom elkezdett magyarul tanulni, az anyukám pedig németül. Olyan aranyosak amikor leülnek "beszélgetni" a kis szótáraikkal :D

Toporzékolhatsz ("igenis botrányos", mint egy ovis), meg írkálhatsz privátban, de nem próbálkozni kell, hanem BESZÉLNI.

Ha meg nem beszélsz velük, akkor mit vársz? Miért fogadjanak be olyasvalakit, aki képtelen egy év alatt is igyekezni?

Arról meg semmit nem mondok, hogy egy éve nem vagytok együtt, de már jegyespárt játszotok, mikor kommunikálni nem tudtok normálisan.