Vidékiek! Mi a véleményetek a budapestiekrol?

Én vidékről elszármazott vagyok, és pozitív tapasztalatom van a pestiekkel.

Nem ütik bele az orrukat más dolgába, nem nézik, hogy mikor megyek el a lakásomból, meg nem beszélnek rólam úgy, hogy "húúúú, nézd má Juci, reggel hatkor jött csak haza, reggel hatkor, szerinted kiné' vót?!" Mivel csendesen élek, azt se tudják a szomszédok, hogy hogy hívnak, csak köszönünk egymásnak, nincsenek felesleges small talkok, amiktől frászt kapok.

Nincs tötymörgés (legalább is csúcsidőben nincs), mehetek olyan tempóban, amilyenben akarok. A futókört tízből kilenc esetben futók használják, és nem babkocsis anyukák. Nagyon tetszik a kiterjedt tömegközlekedési hálózat (ahol én laktam, ott délután ötkor!!!! ment el az utolsó busz, itt meg hajnal háromkor is utazhatok), az, hogy vannak önkiszolgáló kasszával rendelkező boltok, szóval letudhatok egy bevásárlást úgy, hogy nem kell szólnom senkihez (nem az embereket utálom, csak este munka után már fáradt vagyok és nincs kedvem még egy pici csevegéshez se), és még Kasszás Erzsiset is játszhatok közben :D Ha meg véletlenül addig túlóráznék, hogy bezárt a hipermarket, akkor se maradok éhes, mert van éjjel-nappali bolt. Viszonyításképp: a szülőfalumban a bolt délután négykor zárt...

Ja, és sosem voltam még másfél hónapnál tovább munkanélküli, úgy, hogy válogattam az állások közt, nem vállaltam el olyat, amiről úgy gondoltam, hogy úgyse tudnám sokáig csinálni.

Ami még nagyon tetszik, hogy békatalpban, flitteres overallban, cilinderrel a fejemen is végigvonulhatok a városon, akkor se szólnak semmit, max. lefotóznak és kitesznek az internetre.

Én budapesti vagyok, bár valamennyire vidéki származással rendelkezem.

Senkit se hallottam, hogy lenézzük a vidéket, sőt, sokszor csodáljuk vagy bizonyos tulajdonságait irigyeljük. Egyik ismerősöm, családtagom se nézi le, én meg inkább felnézek a vidékre.

Nálunk is vannak jó lakóközösségek a társasházakban, ahol nemcsak maximum köszönünk egymásnak.

Kisebb szupermarketekben mi is ismerjük látásból az eladót, de ő is minket! Esetleg megkérdezi, hogy vagyunk. Ismer a pékség eladója és a patikus, esetleg azt is tudja, kinek kicsodája vagy. Mindezt belső kerületekben is.

Nem veszem észre, hogy rohannánk, sőt, szerintem pont, hogy ballagó tempó van metrók közötti átszállásnál, villamosmegállókban. Én már a zebra felénél elől vagyok. :D

Van, aki feltartja az indulni készülő villamost, pedig ott a másik - de a feltartott vili se tud így átmenni a szabad jelzésen. Hát ilyen máshol is van szerintem.

Nem vettem észre, hogy türelmetlenek lennénk, ha 3 perc alatt nem jön a vili. Én általában azért nem örülök, mert ha nem jön hamar, tömeg lesz, pedig én majd' fél órát utazom egy db villamossal. ;)

Autósból van bunkó, de van nagyon segítőkész, pl kezdő vezetőként (kint van a T betű) legalább annyi türelmest, direkt segítőt látok, mint türelmetlent.

Az meg külön tetszik, hogy sok gyereket látok, a szülők lemennek a játszóterekre, a kutyások sétáltatják a kutyáikat és közben csevegnek, futók, görkorisok, gördeszkások mindenfelé... Már kb +10 fokban élnek a legkisebb tereink, parkjaink is - legalábbis otthon ill a munkahelyemnél ezt tapasztalom.

Lehet, hogy bizonyos dolgokkal nem vagyunk tisztában a vidékkel ill a magyar kis- és nagyvárosokkal kapcsolatban. Nem tudjuk elképzelni, milyen ott az élet.

Mint ahogy Nektek is furcsa, más, szokatlan a 4, 6 sávos utak, villamosok jelenléte és a jó nagy tömeg egyes csomópontokban, utcákban.

"Mint ahogy Nektek is furcsa, más, szokatlan a 4, 6 sávos utak, villamosok jelenléte és a jó nagy tömeg egyes csomópontokban, utcákban."

Nem kötözködésből írom, csak egy észrevétel: miért gondolja sok budapesti, hogy vidék=falu, ahol csak egy utca és kb 15 ház van? Még aki tényleg falusi, a legtöbben közülük is kénytelenek voltak egy nagyobb városba járni iskolába, egyetemre, munkahelyre, vagy csak bevásárolni, ügyeket intézni. Egy nagyobb vidéki városban (pl Szegeden) is ugyanúgy vannak 4-6 sávos utak, villamosok és tömeg. Akkora tömeg a legtöbb helyen tényleg nincs, mint Budapesten, de azért nem csak egy-két ember lézeng az utcákon hétköznap.

Én vidékről származom, budapesti lettem, aztán most agglomerációban élek és itt találtam meg a köztes, kellemes átmenetet. Vidéken utáltam, hogy mindig ismerősbe botlok és állandóan előbb ért haza valami pletyka rólam, mint én. Nem kellett elárulnom a szüleimnek hova mentem.... :D

Aztán Pesten ennek a totális ellentéte fogadott. Az emberek többsége közömbös, elmegy a másik mellett, fellöki, vagy letapossa. Sokszor egy bocsi sincs. Azt sem tudtam ki lakik a szomszédomban, illedelmességből köszöntünk egymásnak és kész.

Most megvan az arany közép, amire vágytam. Figyelünk egymásra a szomszédokkal, bemutatkoztunk egymással, valakikkel össze is haverkodtunk, ugyannakkor nem ütjük bele az orrunkat mások dolgába, nem pletykálnak azon ki mikor ért haza. Nekem ez így a tökéletes.

Nagyobb parasztok vannak ott mint a legnagyobb vidéken...

Amúgy olyan mindt hogy én sohasem társalognék Budapestiekkel.