Miért irigykedik rám szinte mindenki (szomszédok, egyetemi hallgatók), hogy így állok anyagilag és mindenem megvan?
18 éves koromban nem egyből egyetemre mentem, hanem tudatosan készültem a külföldi életre.Az adott nyelvet maximálisan megtanultam és már diákmunkával gyűjtöttem a kezdőtőkét a kinti életre.
A nyelvtudásom miatt könnyen boldogultam kinn, 5 évet húztam le egyhuzamban, egy helyen, fizetésemelést is kaptam már egy év után.
Amikor visszajöttem hazánkba, a kinti munkáltató kérte maradjak, mert nagyon jó munkaerőnek tartott, de egyetemre akartam menni.
Itthon felvételiztem pár helyre és felvettek.
Az egyik megyeszékhelyen tanulok, úgy választottam meg a szakot, hogy utána ebben tudja majd dolgozni is, és ne kelljen máshova elmennem.
A város melletti egyik településen vettem egy kertes házat, amit teljesen felújítottam.
Vettem egy Audi A4 autót is.
A szomszédok mikor megvették a házat, azt kérdezgették, hogy akkor a szülőkkel költözök vagy hogy lesz.
Mikor azt mondtam, hogy én egyedül nem akarták elhinni, egy csomó kérdésükből az jött le, hogy irigyek arra amim van.
Vettem egy csomó új kerti gépet, új lengőfűkasza, új sthill láncfűrész, mindenből szinte újat.
Az elején még jóba voltam némelyik utcabelivel, de mikor megtudták hogy nem dolgozok hanem egyetemre járok, és csak tanulok nem diák munkázok itthon, meg van saját kocsim, a sárga irigység látszódott rajtuk, azóta szinte nem is beszélnek velem.
Többségük 40-es korosztály főleg kétkezi munkából élnek, meg régi autókkal mászkálnak.
Az egyetemen szintén hasonló a helyzet, amikor kiderült hogy engem nem a szülők támogatnak, hanem megdolgoztam mindenért, és ennyi mindenem van, szinte mindegyik áskálódni irigykedni kezdett.
Egy szűkebb réteggel vagyok jóban, de ők is jó életkörülmények között élnek.
Miért viselkednek így az emberek, ha valaki csak egy kicsit is jobban él tőlük?
Ez emberi tulajdonság, sosem fog eltűnni. Mem tipikus magyar vagy akármilyen mentalitás, hanem emberi vonás.
De annyi haszna van ebben az esetben, hogy nem akaszkodnak rád élősdi "barátok"
lehet nem csak irigység. itt is mármár szinte dicsekedsz mindennel. lehet ezt nem szeretik. lenézésnek veszik, hogy ők eddig nem vitték semmire, vagy nem volt könnyű.
az emberek többre tartják a családot ahhoz hogy kimenjenek, engem is ez tartott, tart itthon. mondjuk igy könnyü "se kutya se macska" alapon.
azért ügyes vagy csak nehogy emiatt egyedül maradj!
Az irigység egy nagyon elterjedt tulajdonság sajnos. Ráadásul az emberek nagy része nem látja a munkát a siker mögött, nem fogják fel, hogy mennyi lemondással, kitartással és munkával jár ilyen sikereket elérni.
Ezt magam is tapasztalom, miután sok évnyi nélkülözés és céltudatos küzdés árán teljesen egyedül sikerült kiépítenem egy teljesen jó életszínvonalat (megtanultam több nyelven, külföldön élek, építem a karrierem, tényleg nem megy rosszul a sorom, ráadásul rengeteget utazom, stb.), több régi ismerőstől meg is szoktam kapni, hogy nekem milyen könnyű, meg én aztán könnyen beszélek bármiről.. Erre csak annyit tudok mondani, hogy ha ennyire könnyű, akkor lehet utánam csinálni. Erre persze már nincs reakció :)
és kint mégis mit dolgoztál csak nyelvtudással.. mert ugyebár szakmád, végzettséged nincs.. magyarán érettségi+ nyelvtudás.. ezzel max betanított munkát lapnál kint.
Szóval elég kamu szagú a kérdésed.
5-ös nekem is csak érettségim és nyeltuddásom van, mégis project managerként dolgozom egy nagy cégnél külföldön.
Nem csak betanított munkát lehet kapni, ha megvan a kellő munkatapasztalat és egy jó CV, én utóbbit egy SSC-ben dolgozva, a szamárlétrán fellépegetve, a képességeimet bizonyítva, évek alatt értem el. Szóval ennyiből még nem feltétlenül kamu.
Nem voltam ilyen szerencsés, mint te, én apránként hoztam össze a lakásravalót, és egyedül költöztem el a szüleimtől, nincs sokak által rettegett nyugdíjas koromig tartó hitelem (csak 8 év, ami végül 5 év lesz), de rajtam is csodálkoznak, és hihetetlennek tartják, hogy ezt hogy is értem el, meggyanúsítottak már, hogy biztos alám pakolták a szüleim (ha rajtuk múlt volna, soha nem jön össze), jellemzően olyanok, akik nem tudnak spórolni, nem azért, mert nem tehetnék meg anyagilag, hanem mert nem értenek hozzá. Én már gyerekként félretettem a zsebpénzem egy részét, és megtanultam jól gazdálkodni a pénzemmel.
Ne foglalkozz velük, irigyek, és magukból indulnak ki. Ha ők nem tudják megtenni, biztos más sem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!