Muszáj legalább egy igénytelen lakótársnak lennie? Mit lehetne tenni?

Amikor összeköltöztünk, én reménykedtem, sőt, attól is féltem hogy nehogy én legyek a legszétszórtabb, mert néha felhalmozódnak a dolgok, de ez semmi. A lakótársam:

- jobb esetben csak hugyozás, rosszabb esetben szarás után nem húzza le rendesen a wc-t

- ha valamit csinál a konyhában, halmozódnak a mosatlanok, és ha el is mossa, én akkor is inkább a mocskos edényekből ennék mert a szappanos zsír látványától hányingerem van

- sparhelt takarításról nem is hallott, ha így megy a veszélyeshulladék lerakóba kell majd leadni, a felseprés (meg ilyen luxus, hogy felmosás) nem ismert

- hűtőben egy hétig szárítani a kajamaradékot, majd a romlott, fel nem használt nyers hússal a kukába dobni és hazamenni hétvégére, elfogadható, és amikor megérkezek, ne hányjam majdnem el magam az egész lakásban

A második hét után kitakarítottam utána, de ennyi, kíváncsi leszek észreveszi-e magát. Ennek nincs értelme, mert két nap után minden úgy néz ki mint előtte. Amúgy nincs vele bajom, mert kedves és látszólag rendes, de valami problémája biztos van, úgy tűnik mintha nem is lenne tudatában ezeknek. Az se lenne megoldás ha szólok neki, mert nem képes elvégezni normálisan a takarítást. Az én szobámban patikát lehetne nyitni az általa igénybevett helyiségekkel ellentétben.