Hogy lehet az, hogy régen az emberek egy csomót mentek ide-oda?

Akkoriban mindent személyesen kellett intézni, kapcsolatokat építeni, stb.

Nem volt ez a billentyűnyomkodós virtuális kapcsolatépítés, az embereknek több igényük volt társas interakciókra.

Öregapám szamárral meg gyalog járt napszámba pilisvörösvárról pestre!

Hajnal 3 kor indult, este 8 ra ért haza!

A híres magyarok attól híresek, hogy elértek valamit. Azt meg elég nehéz otthon ülve.

Amúgy ma is vannak emberek akik max a boltig mennek le, míg mások folyamatosan utazgatnak, járják a várost, országot, világot.

Akkoriban nemhogy internet, de számítógép sem volt.

Sőt, még televízió és rádió sem.

Az egyetlen információforrás mondhatni az újság volt.

Meg a könyvek. Mit csinálhatott egy felnőtt ember akkoriban szabadidejében? Olvasott, írt, kiírta magából a gondolatait és érzéseit, színházba járt, kávéházakba, klubokba társalogni, vagy pedig útra kelt, és végigutazta az országot, gyakran külföldre is elzarándokolva, igen messzire.

Sokan fél Európát bejárták akkoriban, közben pedig, mivel hordozható fényképezőgép se létezett még, útikönyvben írták le az utazás élményeit, így őrizve meg emléknek.

Szóval akkoriban az emberekben kissé jobban lángolt a kalandvágy, hogy elinduljanak szó szerint világot látni.

Petőfi pedig a fél országot végiggyalogolta, mivel lovaskocsira nem telt neki. És mégis megtette azokat a hosszú vándorútjait.