Érdemes lenne UK-ba költözni?

Ha éltél már kint akkor tudhatnád, hogy az angol egészségügy sokkal rosszabb mint a magyar. Akármivel mész a dokihoz csak ennyit mondanak: vegyél be paracetamolt..:) Én 8 éve élek kint, 3 évente megyek nőgyógyászati rákszűrésre, de nőgyógyász még nem látott..:)

Na de ez nem is lényeges, de jó tudni, hogy az angol egészségügy pocsékabb mint otthon.

3 gyerekkel meg csak úgy jönnék ki, ha a férjednek és neked is biztos, és jól fizető állásotok van, mert az albérlet elég drága. Ha a gyerekek kicsik még akkor az óvoda is elég drága.. Ma már itt sem olyan könnyű, de elismerem, hogy könnyebb mint otthon.

első vagyok. Szépen le lettem pontozva...:) na mindegy.

A fiam itt kint járt suliban, és hát az oktatás is olyan amilyen. Bevallom lestem nagyokat amikor egy nap azzal jött haza, hogy ő aki csak 1 éve tanul angolul, tőle kérdezik az angol osztálytársai, hogy ezt és ezt a szót hogy írják helyesen. A fia osztályelső volt matekból, mert itt kint már többet tudott az otthoni tudása miatt. Nem tudom otthon milyen az oktatási rendszer (azt mondják egyre butább az egész oktatás) de azt tudom, hogy itt kint fele annyit nem követelnek mint otthon.

Vegyük pl: a történelmet. Otthon azért a világ történelmét tanuljuk. Az angolok a saját történelmüket sem ismerik. (ezt mondjuk a kollégáimon is tapasztalom. Én magyarként jobban ismerem az angol történelmüket mint ők)

Az tény, hogy míg otthon egy diák tanul vagy 6-8 féle tantárgyat, itt kint csak 3 tantárgy a kötelező.

Nem olyan nehéz a suli..

Én egyébként minden otthoni diáknak aki tervezné, hogy egy angliai egyetemen tanuljon, de nem mer, mert fél, hogy a 4-5 átlagú emelt szintű érettségije kevés, annak bátran mondom, hogy ne féljen. Aki otthon 4-re érettségizik az itt kint az iskola legjobb diákja lenne. (én most nem az alsó tagozatról beszelek)

Ha nem lenne itthon kötelezettségem, én kimennék. Nem az UK-be mert beszélek más nyelvet is és nem vonz a brit lifestyle, de emigrálnék.

Nem akarok belemenni a politikába, és egyébként sem tudom milyen nézeteket vallasz, de éltél UK-ben biztosan nyilvánvaló neked hogyan áll az ország társadalmilag, politikailag, és gazdaságilag. Az oktatás romokban, az egészségügy az összeomlás szélén, csak hogy két nyomós okot adjak az emigrálásra.

Az oktatáshoz annyit tudok hozzáfűzni, hogy nem csak a "szolid" tudást kell figyelembe venni, hanem a rendszer hatását a jellemre. Lehet hogy egy Brit fiatal nem ismeri mondjuk Franciaország történelmét, de neki nem is kellett heti 5x napi 8-9 órát zsibbadnia az iskolapadban, és nagy eséllyel a tanárai sem szét-stresszelt banyák voltak.

Hálás vagyok a magyar oktatási rendszernek azért amiért megértette velem és több száz volt és leendő diákkal azt, hogy az alapműveltség és a tájékozottság fontos, de ettől függetlenül be kell látnom hogy a magyar oktatási rendszer nem kedvez se tanárnak, se diáknak. Nem épít, hanem elsorvaszt. Nagyon az a benyomásom az itthoni oktatásról, hogy itt nem "embereket", állampolgárokat nevelnek, hanem melósokat, akiknek nincs szüksége másra csak lexikális tudásra, még akkor is ha annak mennyisége a szociális/magánéletükre rossz hatással van, és 18 éves korukra kicsinálja őket.

Szia!

Én jelenleg kis családommal kinn élek és kinn is szeretnénk maradni. Több, mint 8 éve vagyok kinn. Én is kábé ezek miatt jöttem ki az UK-ba. A süllyedő hajót hagytam ott. Ha már éltél kinn, akkor tudod, hogy milyen támogatásokra számíts, gondolom ezekkel már kalkuláltál.Viszont azt nem tudom, hogy azt tudod e, hogy most az újoncoknak 2 évig semmi nem jár. Nem tudom, hogy el tudod e számoltatni a már előzőleg itt eltöltött időt.

ÉN annak idején azért jöttem ki, mert kilátástalan volt a helyzetünk. Én tanítói diplomával kábé kitörölhettem volna otthon, párom folyamatos 3 műszakban kidolgozta a belét, önkormányzati lakáshoz biztos pár éven belül hozzájutottunk volna és lehúzhattuk volna ott az életünket talán még úgy-ahogy kényelmesen 1 gyerekkel, de kettő már biztos nehézségeket okozott volna. Előrelépés kizárt dolog lett volna férjem részéről, mert "csak" érettségije van. A nyomorgós életet nem akartam. Ezért még csórón, semmi kötöttséggel, jóformán nulla veszteni valóval kiutaztunk.

Ha lett volna 3 gyerekem, egész jó munkám, egy kis lakásom, amiben éppen éppen elférunk, az életben be nem kockáztattam volna. Neked már van veszíteni valód. Ha el tudnál helyezkedni valami emberi melóban, amiben azért jól is keresel, akkor esetleg el lehet gondolkodni rajta. De ha sanszos, hogy gány melót kapj, akkor kizárt, hogy okos dolog lenne kijönni.

Sajnos nekem nulla tapasztalatom és nulla tudásom volt, mikor kijöttem...úgy értem, amim volt, nem volt másra jó, csak gány melóra. Évekig belenyugodva húztam az igát, aztán egyszercsak megszólalt bennem is az előre törni akarás, és elkezdtem azért tanulni, hogy jobb melót kaphassak. A tudásom már megvan, tapasztalatom viszont nincs, így nem vesznek fel....talán most találtam egy megoldást, hétfőn megyek interjúra, önkéntesnek jelentkeztem abban a témakörben, amit szeretnék csinálni. Ha megfelelek, talán segít kitörnöm ezekből a gány melókból. Ez az egyetlen esélyem.

Ha tudod, hogy nem tudsz előre jutni idekinn, mert tudod, hogy nem vesznek oda fel, ahol jobban kereshetsz, ne gyere ki. 2-en párommal annyit keresünk mint 2 minimálbéres melóból-én kevesebb óraszámban dolgozok, a párom annyival többet keres. 2 gyerekünk van, egyik 5.5 éves, másik 1 éves múlt. Éppen éppen elég a pénz, nem tudunk félrerakni érdemben. Arra gyűjtögetünk, hogy a felújításokra legyen-vettünk házat 2 éve, természetesen hitelre-, valamint a hazalátogatásra. Nagyon nagyon csekély összeget tudunk most félrerakni jelenleg. Ez is az oka annak, hogy előre akarok törni, mert félek, ha így maradunk, később anyagi gondjaink lesznek. Szeretnénk mi is egy 3.-at, de csak akkor vállaljuk be, ha lényegesen előre tudunk törni. 10-20 ezer fonttal többet kéne keresnünk, hogy kényelmesen bevállalhassunk még egy gyereket. Legalább 30-40 ezret kell keresni a szülőknek, hogy 3 gyereket kényelmesen itt eltartsanak...ebben esetleg benne vannak nem túl drága nyaralások. Ha úgy gondolod, hogy ez az összeg meglesz minimum, akkor hajrá.

Egyébként 2. éve iskolás az első szülöttünk. Mivel tanítónak tanultam otthon, így van egy kis rálátásom az otthon oktatásra és az ittenire is van már egy kicsi.

Nagyon szép dolog tudni a világ történelmét, tényleg...de a legtöbb tudás, amit szereztünk az iskolapadban az max a Legyen ön is milliomosba kell...máshova nemigen...és jórészét el is felejtjük, lássuk be.

Itt lehet, hogy "butábbak" az angolok, de nem is kell tudniuk többet, mint nagyjából írni-olvasni-számolni tudni egy alap melóhoz.

Persze lehetne egy kicsit többet tudniuk, de hát ez van.

Vannak dolgok, amik tetszenek az oktatásban, de elég volt pár foglalkozáson benn ülnöm, hogy tudjam, erősen hiányosak a pedagógiai eszközeik...hogy egy példát mondjak:

4 évesek tanulják a betűket. Kis csoprtokban a földön ülve törökülésben, tanár velük szemben egy kisszéken ül...tök jó, játékos...ja. Mindenkinél van egy kis táblácska és egy filctoll. Tanítónéni a székén ülve a táblát maga elé tartva-maga felé fordítva- leír egy betűt a levegőbe...vonal rendszer minek....aztán odafordítja a kisdiákoknak és azt mondja-Másoljátok le....köpni-nyelni nem tudtam...ugye milyen egyszerű leírni egy betűt?!...ja, annak aki tudja, hogy hogy kell írni, de aki életében nem írt le még egy betűt sem, az azt se tudja, hol kezdjen neki...meg is van az eredménye. Pár héttel sulikezdés után volt szerencsém az írás foglalkozáson benn ülni és kifelejövet már tudtam, miért írja fordítva a betűket a lányom....1 évembe telt, mire kineveltem belőle, és most már talán térben is el tudja helyezni a betűket...úgy értem, ha nincs vonalrendszer, egy 4 éves nem fogja tudni, hogy a "h" betűnek hosszabb a szára, mint a "n" betűnek...ja igen, mert ők nyomtatva írnak, nem gyöngybetűkkel ...betűkapcsolást még nem tanulták

Szóval ilyen kis finomságok vannak az angol oktatásban, hogy a hajamat tépem...de a gyerekem imád iskolába járni, mert játékként éli meg. (Idén azért már székeken ülnek asztaloknál)

Ami tetszik viszont a rendszerben: A fiataloknak van esélye. 16-24 éves korig el lehet menni apprenticeship melóba, ami nagyjából, olyan apród féleségnek felel meg. Tapasztalat útján tanulják ki a szakmát, és még pénzt is kapnak érte. 1 napot vannak suliban, 4-et meg dolgoznak. Pár év alatt megvan egy szakma, és mivel dolgoztak, van tapasztalatuk, felveszik őket a cégek.

Bocsi elkanyarodtam.

A lényeg, hogy én a jelenlegi helyzeteddel nem kockáztatnék, nehogy az legyen, hogy túl sokat akart a szarka, de nem bírta a farka. Van egy elég jó életetek, jobbat akartok, de túl sokat akartok kockáztatni azért a jóért és ki tudja, mennyivel lenne jobb.

Amúgy még had tegyem hozzá, hogy még ha össze is jön a kinti anyagi élet még mindig ott van az érem másik oldala: barátok, család, beilleszkedés....

Nem egy év alatt gyűlik össze az érzés, hogy otthon már kívűl álló vagy, itt meg még az vagy, hogy hiányzik a család, nincsenek barátok, egyedül van az ember, mint a kisujjam, nincs kire támaszkodni, nincs segítség.

Nagyon nehéz egyedül(egy szál magában a család)-fizikálisan és lelkileg is.

első vagyok.

A fiam 14 éves volt amikor kijöttünk. Volt is az elején gond, mert ugye szeptemberben kezdődik a suli, de már májusban kell helyet keresni. Akkor még nem is volt kint, és mi hiába mentünk az önkormányzathoz, elutasítottak minket, hogy majd ha kint lesz a fiú akkor jöjjünk. Végül egy college-ba tudott csak menni, de szerette.