Előfordult már veletek, hogy annyira féltetek a családotoktól, hogy nem mertetek a színük elé kerülni?

Zavaros a történet, de a lényeg az, hogy az elfuserált életünkért mindég én kaptam ki. Csak apám nem veszekedett velem, ő csak ivott. Már annyira féltem és annyira nem akartam minden nap hallgatni a szidalmazást és az üvöltést, a jogtalan bánásmódot, hogy nem jöttem ki a szobámból. (Amikor már volt szobám, mert kezdetben nem volt.)

Elmentem iskolába, megvettem az árvaellátásból jó pár zacskós levest, vízforralót és ásványvizet, amit elraktároztam a szobámban és azt ettem.

Nem mertem enni a főtt ételből, azóta mióta azért is veszekedtek velem, hogy mit, miért és mennyit eszek.

Úgyhogy inkább nem is kerültem a szemük elé, volt olyan nap, hogy nem is találkoztam senkivel. ...

Bocsi, hogy ezt leírtam, csak ma a munkahelyen is zacsis levest ettem és úgy eszembe jutott.