Szerintetek megéri-e Magyarországon maradni? Én úgy veszem észre, hogy nem nagyon. Ti mit tennétek, ha most lennétek függetlenek? Itthon maradnátok vagy külföldre költöznétek?

19 éves lány vagyok. Nemrégiben kezdtem el az egyetemi tanulmányaimat. Egyre inkább azt látom, hogy nincs jövő idehaza. Többször eljátszottam már a gondolattal, hogyha elvégzem az egyetemet, lehet, hogy kiköltözöm külföldre. De még semmi sem biztos.. Most őszintén: azt tapasztalom, hogy az emberek többsége a belét is kidolgozza, mégsem jutnak egyről a kettőre. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb olyan embernek, akinek csak egy érettségi van a zsebében (mert mondjuk nem szerették volna folytatni a tanulmányaikat, vagy egyszerűen nem volt rá keret), marad a közmunka. Ráadásul elhelyezkedni sem túl egyszerű a munkaerőpiacon, ugyanis sok helyen az játssza a legnagyobb szerepet, hogy van-e ismerősöd, protekciód.. Na de visszatérve az előző problémához: rengeteg magyar ember csak gürcöl és gürcöl, ennek ellenére alulfizetett. Az emberek mentalitásáról pedig ne is ejtsek szót! Tisztában vagyok vele, hogy az emberek alapvetően mindenütt egyformák, de! Itthon nagyon sok a rosszindulatú ember. Alig akad olyan, aki ne csámcsogna a másik ember életén (mert ugyebár addig sem kell a saját, nyomorúságos életükkel törődniük.) A kórházi ellátás is szörnyű. Kevés becsületes orvossal találkozni. Az egyik ismerősöm édesapjánál tályog alakult ki. A családnak nem tellett arra, hogy hálapénzt csúsztasson a doki zsebébe. A férfit nagy ívben letojták, pár nappal később pedig vérmérgezés következtében meghalt. Míg egy másik férfi, aki tehetős családból való, életben maradt. Amikor az orvosok meglátták, hogy a család előkészíti a hálapénzt, a férfi fenekét is kinyalták.. Tehát manapság már a kórházba sem érdemes befeküdni. Ha ugyanis nem tudod pénzelni az orvosokat, véged van! Sajnos ez a fájdalmas igazság... Sok orvos csak akkor hajlandó odafigyelni a betegre, ha hálapénzt kap! A múltkor belenéztem a Fókusz egyik részébe, ahol a műsorvezető azt mesélte: már így is 2500 orvos hiányzik a rendszerből, az Európai Unió országai közül pedig a magyarországi egészségügy a 3. legrosszabb.

Az ismerőseim közül többen kiköltöztek különféle nyugat-európai országokba, illetve a tengerentúlra.. Anyukám egyik munkatársának a lánya Londonban él már kb. 5 éve.. Érettségi után költözött ki az angol fővárosba. Nem volt szakmája, de még diplomája sem. Az első 2 évben mosogatott egy hotelben. Azóta szépen felemelkedett a szamárlétrán, ma már londiner egy szállodában, a vendégek poggyászait cipeli. Magyar pénzben átszámolva közel 1 millió forintot keres. Teljesen ki van simulva, egyáltalán nem idegeskedik a számlák miatt. Egy lányismerősömnek, aki 3 évvel fölöttem járt általános iskolában, az egyik barátnője Zürichben él. A lakásán és a kocsiján sincs törlesztőrészlet, úgy él, mint Marci Hevesen. Rövidesen családot szeretne alapítani. Az egyik ismerősömnek (aki történetesen egy 60-as éveiben járó néni, pár utcányival arrébb lakik tőlünk) a fia informatikusként végzett a Debreceni Egyetemen. Nem sokkal a diploma megszerzése után döntött a new york-i élet mellett. Ez évekkel ezelőtt történt. Elmesélte, hogy az amerikaiak könnyen befogadták, gördülékenyen ment a beilleszkedés. Közel 3000 USD-t keres. Egy másik férfiismerősöm pedig Berlinben dolgozik.. Nem bánták meg a döntésüket, ugyanis szépen fokozatosan lépnek előre. Emellett még arról számolnak be, hogy az ottani emberek segítőkészebbek, a mentalitásuk, az élethez való viszonyulásuk is pozitívabb. Ami külföldöt illeti, mostanában sokan költöznek ki észak-európai országokba is. Munkavállalás szempontjából népszerűnek számít pl. Norvégia, Svédország, vagy éppen Dánia.

Külföldön a legtöbb bevándorlónak van esélye egy szebb, jobb életre, ami mentes a nyomorgástól. 5-6 órát dolgoznak átlagosan, mégsem szűkölködnek. Nem szenvednek hiányt semmiben. Az emberek kisugárzása is szimpatikusabb. Az egyik gimis osztálytársam édesapja pedig Svédországban dolgozik. Megfigyeltem, hogy akik egyszer belekóstolnak a külföldi életbe, nem akarnak visszatérni ebbe az országba.

Igazából több dolog szól a külföldre költözés mellett, mint ellen. A jobb életszínvonal, a pozitívabb gondolkodásmód. Ráadásul szívesen megismernék egy másik kultúrát, mert szeretném a világot több szemszögből látni. Viszont attól tartok, hogy egy idegen országban honvágyam lenne, ugyanis a barátaim, rokonaim idehúznak. Az angliai, illetve az amerikai élet többször is megfordult a fejemben, hiszen középfokon beszélem a nyelvet, de ez rövidesen változni fog, ugyanis anglisztika szakon tanulok. Emellett Franciaország is nagyon vonz (gimnáziumban tanultam a francia nyelvet, egyik kedvenc tantárgyam volt, még most is folyamatosan bővítem a szókincseket, új nyelvtani szerkezetekkel ismerkedem meg, imádom a kultúrájukat.) Ezt a nyelvet is szeretnék magas fokon elsajátítani, manapság már egy idegen nyelv ismerete is nagyon jónak számít, nemhogy kettő! Az angol ugyanis világszerte használatos nyelv, a franciát viszont lényegesen kevesebben beszélik. És még pár éven belül szeretnék megtanulni oroszul is, hiszen most ismét felfutóban van, ráadásul nagyon tetszik a nyelv hangzása is. Ha már szerepel a repertoárban egy germán és egy újlatin nyelv, akkor miért ne sajátíthatnék el egy szláv nyelvet is? :)

Egy szó, mint száz: sok dologra törekszem az életben. A felsorolt célokat meg is szeretném valósítani. Várom a véleményeket, meglátásokat a külföldi élettel kapcsolatban! Van-e olyan ismerősötök, aki kint él? Ha igen, meséljétek el a tapasztalatait! Előre is köszönöm a hozzászólásokat! ;)