Budapesten hol a legelviselhetőbb az élet egy hajléktalan nőnek?

Szerinted, hány embernek van itt erről tapasztalata...?

Hajláktalan ugyan nem voltam, de kétségbeejtő helyzetben igen, amikor már kinéztem a helyemet egy Szent István körúti kirakatnál. Elvesztettem a lakásomat, örökölt romos házban próbáltam lakni. Csak villany volt és víz (egy csap), rossz volt minden más, beázott, nem volt rendes fűtés, csak rossz vaskályha, rossz kémény és gallyak a kertből. Devizahitel, vitte a bank a fele fizetésemet. Nem is ettem mindennap, boltban adtak hitelt. Ledolgoztam annyi évet, nem ittam, nem drogoztam, mégis ilyen helyzetbe kerültem. Akkor megjelent egy távoli rokon és telekárban megvette a rossz házat, az árából sikerült vennem egy másfél szobás panellakást és új életet kezdtem. Már van párom is, igaz, nem költöztünk össze. Nem kellene feladnod, próbálj meg első körben baráti körben segítséget kérni, aztán az egyházi segélyszervezeteknél. Az a kisebb baj, ha fedélért cserébe be kell járnod misére a templomba. Ki lehet bírni mindent.

[link]