Kedvenc szomszédos sztori? Az én kertszomszédom szerint az áthajló fűzfánk mikor fúj a szél nála légörvényeket kelt.

Nálunk a szomszéd elkezdett rikácsolni a motoros futárra, hogy ne motorozgasson itt, mert kiégeti a szúnyoghálóját:D:D a néni a 2.-on lakik.

Nah meg kitalálta, hogy én kentem össze a falat a biciklimmel, fel se tudom addig emelni a biciklit, ahol koszos, kb. a falon kéne bringáznom :D

A mi szomszédunk egy magamutogató 50-es hapsi. Állandóan kint ácsorgott pucéran, és mindig csak akkor, amikor volt valaki kint az udvaron. (3 oldalról szomszédok vannak, mármint az udvarok)

Persze mi lettünk elhordva a többi telekszomszéddal együtt minden hülyének, hogy nem értjük a naturista életmód lényegét, meg a természet közelségét.

Aztán mikor az egyik szomszédnál kisgyerekek voltak, akkor is kijött egy szál farokban, direkt. Na akkor betelt a pohár.

A telekkel szemben lévő szomszéd egyik ismerőse elbújt egy nagyobb bokor mögé, egy csúzlival. Aztán kellő alkalomkor egy kisebb, jó erős pink színű festékkel töltött lufival tökön lőtte :D Volt visítás, de azóta nem csinálja. És még utána egy ideig a hasán meg az alsógatyája felett is lehetett még látni azt a szép rikító pink színt :D

Az alattam lakó földszinti banya állandóan kiszólogat reggel 4-5 órakor az ideparkolóknak, hogy ide tilos parkolni, meg rendőrt hív. (Pedig semmi tiltóbála nincs, szóval nem szabályellenes ide parkolni) Pedig még hangos sem lehet, mert a parkoló az utca túloldalán van. Miután sosem tudtam normálisan kialudni magam, fogtam egy hosszabb póznát és ráraktam egy kisebb táblát, és kiraktam az ablaka elé. Reggel már nem kellett arra ébredni, hogy kikiabál.

A táblára meg csak annyi volt írva, hogy "KUSS!"

Régebben már kértem, hogy hagyja abba, de a rend fékezhetetlen őre ezt nem tűrhette.