Akik elköltöztek idegen városba, azoknak jobb lett?

Kis városban lakunk, fejlett, de mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindenkiről mindent típusú város. Párom dolgozik, én itthon vagyok két kis gyerkőccel mellette ápolónak tanulok. Saját házunk van saját autónk. Lassan de biztosan haladunk előre, én úgy látom. Mégis a párom munkahelyén a munkatársai csak rólunk tudnak pletykálkodni. Engem ez már olyan szinten zavar, hogy legszívesebben elköltöznék egy új városba, ahol senkit nem ismerek, és nem kezdődik el a pletykálkodás. Tudom mindenhol ilyenek az emberek, de hátha nem jut vissza a fülembe, vagy ha új helyen vagyok, az egy csomó idő mire az emberek megismernek és véleményt alkotnának rólunk. Bár egy nagyobb városba költözve, lehet hogy nem is ismernének meg annyian hoyg pletyka tárgyát képezzük. Szerintetek hülyeség emiatt új életet kezdeni máshol? Annyira de annyira elkeserít hogy irigységből rosszat kívánnak, pedig nem vagyunk milliomosok, csupán a két kezünk munkájával és sok spórolással elértünk valamit, amit más is elérhetne, ha akarná. Nem járunk feltűnő ruhákban, és barátkozni is azok barátkoznak velünk akik szerényebben öltözködnek. Próbálok nem feltűnő lenni, hogy ne legyen mit a szájukra venni. A múltkor a párom munkahelyére bementem mielőtt iskolába indultam, és látták a munkatársai hogy szoknyába megyek suliba, erre egyből jött a pletyka hgy én nem is iskolába járok, mert iskolába miért kell szoknyába menni... Hát ez elég egyszerű 1. 40fok van a buszon, 2 nincs rövidnadrágom csak szoknyám. Annyira elkeseredtem, hogy próbálok olyan életet élni hogy boldog legyek, és még akkor is ilyen bunkó emberekkel van körülvéve az ember és nem csinálhatja azt amit akar. A párom mondta nekik hogy január körül szeretnénk új kocsit venni. Nem gyári új, másik kocsit venni kb 10-12 évest. Erre elkezdték mondani hogy minek nekünk kocsi mert csak én használom hogy a gyerekeket az oviba vigyem meg itt lakunk a központban minek kocsi meg remélik szét megy a váltója beáll a motorja... teljesen kiakadtam. vagy én vagyok túl jószívű de én sosem kívántam senkinek semmi rosszat és beleszólni sem szeretek más életébe. Szerintetek a költözés megoldás lehet? Szerettünk volna nevelő szülők lenni, mert szerettünk volna segíteni más gyerekeken is, nem a pénz hajt hisz aki tudja mit jelent nevelő szülőnek lenni az tudja hogy nem a pénz miatt csinálják mert az nincs annyi... De nem leszünk mert a pletykás munkatársak kiszekálnák a páromat hogy c... gyerekeket nevel meg hogy csak a pénzért csinálja meg így úgy. Tudom nem kellene ezzel foglalkozni, de hogy élj úgy egy közösségben, hogy minden lépésedet kritizálják??