Ti mit tennétek a helyemben? Helyénvaló a lelkiismeret furdalásom?

A szomszédnéni meghalt.86 éves volt.Több gyereke,unokája sőt már dédunokája is van.De csak az egyik gyermeke élt a közelében a családjával.

Nagyon kedveltem a nénit meg a az imádott dédim másoduncsija is volt.

Egészen kiskorom óta ismertem.Több délutántól estig tartó beszélgetések.Beteglátogatások.Apukám is járt át hozzá segíteni.Aztán 1-2 vicces sztorim is van vele kapcsolatban.Meg amikor gyűjtöttem valamit mindig félre rakta nekem mert tudta gyűjtöm.Amikor beteg voltam ő adott gyógyszert stb.Amikor az unokája esküdött én is ott voltam és még kóstolót is kaptunk.

2013-ban nagyon beteg lett.Szóval ágyba fekvő.Meg megis vakult.Szóval akkor látogattam meg utoljára anyával.Mert attól kezdve vagy kórházban volt vagy hazajöttek a gyerekei külföldről vagy ott voltak nála és nem akartunk zavarkodni.Aztán én dolgoztam,meg készültem az érettségire.Nem felejtettem el hogy ő van és hiányzott is.De sem időm sem erőm nem volt.Aztán egy nap azt álmodtam meghalt.Elterveztem anyával meglátogatom.De aznap reggel elvitte a mentő.Utána érdeklődtünk hogy van.Este jön a hír hogy meghalt.Olyan rossz érzés volt.

Nemsokára lesz a temetése.Anya szerint ne menjek.Én is félek.Tudni kell hogy a szüleimen kívül senkim sincs már.És a szomszédnéni arcra nagyon hasonlított az én drága dédimre akit imádtam.És ha elmegyek a temetésre újra fog bennem éledni a dolog.Mindig pánikrohamot kapok a temetéseken ill. vigasztalhatatlanul sírok.Nem tudom mennyire lenne bunkósság nem el menni? Ill.ha elmegyek koszorút készíttessünk vagy csak elég 1 szál virág?

20/L