Mi a baj a budapestiekkel?

sok ember kis helyen, kialakul a személytelenség, érdektelenség.

Más az értékrend, mert pl nem kell azon küzdeni, hogy megérik-e a kertben a krumpli.

A fiatalok túl sok ingernek vannak kitéve, nehéz kikerülni a bajokat.

De ez csak nagy általánosság, és amíg ott laktam sok jó közösséget láttam, és olyanokat is, akik ismeretlenül segítettek egymásnak az utcán.

A kérdező nem úgy érti, hogy a vidékieknek mi bajuk a budapestiekkel?

Szerintem ez önnön kisebbségi komplexusukból adódik, és még a háborús időkből ered, és azóta csak mélyül a szakadék és a konfliktus. (Annak ellenére, hogy ide is jöhetnének, szóval érthetetlen az elégedetlenkedés.) A háború után ide hordtak mindent (újjá kellett építeni a várost vidéki képzelten munkerővel, és kellett a városiaknak étel, ami vidéken volt, stb.) A mai napig ide jut a legtöbb pénz, ami persze arányaiban érthető, hiszen az ország nagyrészének gdp-jét mi termeljük, másrészt meg biztosan visszatetsző lehet a vidékieknek, akik meg azt látják, a faluban semmi sem épül. Itt képzik az értelmiségi elitet az elitegyetemeken, itt keresik az emberek a legtöbbet (bár Győr környéke felvette a kesztyűt az ügyben).

A Csapd le csacsiban is megmondták már: az a te bajod, hogy sokat voltál vidéken, nem fejlődött ki az agyad. :)))

Feszültek.

Valószínűleg unják, hogy hiába adják az ország termelésének 40%-át, nem jutnak sehová...

Nekem csak egy észrevételem van:

Egy vidéki egyetemen dolgozom, ahova az ország minden pontjából járnak diákok.

Ha bármi határidő van a levelezős hallgatóknak és le kell adni valami papírt, szinte mindig csak a pestiektől hallom, h. nem tudom elhozni, mert pesti vagyok és nehéz megoldanom a lejutást. Hozzáteszem, hogy Pestre/Pestről óránként jár vonat hozzánk és az út nem hosszú. A máshonnan bejárók, akik több órákat utaznak átszállással.. na, ők sosem jönnek ezzel, h. messze laknak.