Határon túli (1920-ban ill. 1947-ben elcsatolt területről származó) nemzettársaink is gyakoriznak...?

No de én mit válaszoljak, ha Budapesten születtem de Németországban élek?

Erre nincs valami provokatív opció?

4. Szomorú, hogy a külhoni magyarokat még mindig lerománozzák, szlovákozzák, stb., változtatni kéne ezen.

Szerintem ez az elítélendő hozzáállás a Kádár korszakban alakulhatott ki, de sajnos még mindig nem sikerült kinőni.

Szerbia.

Egyszer az egyik egyetemi tanárom mindenki előtt rám mutatott és szó szerint ezt mondta: "Ő szerb".

Amikor TAJ kártyát csináltattam, akkor az ügyintéző sütött el hasonlót: "tehát maga, magyarul beszélő szerb". -.-

Na szuper, gondoltam magamban. Már belefáradtam a magyarázkodásba. Mondhatom én, hogy magyar vagyok, aki gonoszkodni akar, az úgyis le fog szerbezni. A szerbek pedig magyaroznak. Mindig lesz ilyen, de ha más nem, legalább a szerbek magyarnak tartanak.

Sajnos az elmúlt pár évben semmi pozitívat nem tapasztaltam. Mikor gyerek voltam, akkor mindig arról álmodoztam, hogy én egy nap Magyarországon fogok élni, magyarok közt és milyen jó lesz, mindenki elfogadó és ott végre nyugodtan beszélhetek az anyanyelvemen anélkül, hogy bárki belém kötne. Aztán jött a pofon, és rájöttem, hogy nem sokan "örülnek" nekünk. Mindenki azzal jön, hogy a határon túliak így meg úgy. Maradjanak ott ahol vannak, szavazzanak ott ahol laknak, ne rajtunk élősködjenek stb (a szavazásról még csak annyit, hogy én sem értek egyet azzal, hogy a 75 éves Bözsi néni (aki életében nem járt Magyarországon és valószínűleg már nem is fog) is szavaz a választásokon).

A határon túli magyarok közül sokan Magyarországra költöztek, ott élnek, ott adóznak és nagyon sokan az elvégzett egyetem után ott maradnak dolgozni. Magyarország munkaerő hiánnyal küzd, rengetegen hagyták el az országot és költöztek nyugatra.

Én nagyon szerettem volna ott maradni, de egyszerűen nem kaptam munkát. Mondjuk a diplomámmal nem olyan egyszerű (csak állami szférában dolgozhatok) elhelyezkedni és volt, hogy konkrétan a szemembe mondták, hogy az utcáról senkit sem vesznek fel! Szóval kell az ismeretség, kellenek a kapcsolatok. Hónapokig próbálkoztam, de semmi, az albérletet pedig valahogy fizetni kellett. Budapesten tudjuk milyen árak vannak...

Szóval szedtem a sátorfámat és én is nyugatra költöztem. Itt sok a külföldi és mindenféle nemzet, de senki nem piszkál, itt a többi magyarral egy csónakban evezek.

A gyerekemmel magyar nyelven fogok beszélni, lehet, hogy egy nap majd visszatérünk Magyarországra. Ki tudja..