Milyen volt a szülőházadtól messze költözni?

Én egy nyugodt, kicsi közösségben nőttem fel falun, tiniként mindig elvágyódtam és városi életről álmodoztam, aztán az egyetem alatt rájöttem, mennyire nem szeretem a nagyvárost és amint tudtam, utaztam haza, hogy természet közelben legyek és állatkákkal körülvéve.

Azóta párommal külföldön dolgozunk, jövünk-megyünk, de leszeretnénk telepedni végre, csak az a kérdés, hova.

Itt ahol lakom, mindenki ismer mindenkit, biztonságban érzem magam, ügyintézés is könnyebb így, gyönyörű a természet, árak okésak, lehetne saját kertes házunk. Ami viszont aggaszt, hogy anyám eléggé toxikus. Attól félek, hogy ha a falu másik végére is költözöm, ő ugyanígy viselkedne velem és nem így akarom leélni az életem. Szeret minket, nem is kérdés de borzasztóan kontroll mániás. Gyerekként alig lehetett saját akaratom, mindent ő irányított és ez tiniként, most felnőttként sem változik. Kitalál dolgokat, amiket meg kell csinálnom, én általában szoktam is segíteni neki, de ha pl nem tudom abban a percben teljesíteni, amikor neki jó, akkor vérig sértődik. Ha neadjisten nemet mondok valamire, akkor”én rossz vagyok, tőle se kérjek ezután semmit “ és másnapra meg el van felejtve, utána pedig újra jön valami sértődés. Engem ez kikèszit, folyamatosan azt érzem, hogy nem felelhetek meg neki, közben határokat is huznék, de akkor bűntudatot kelt. Amikor távol vagyok, a kapcsolatunk jobbnak tűnik, csak érdeklődik hogy vagyunk és ennyi.

Szóval emiatt mennék távol, de közben meg szeretem itt, nagyiék is élnek mèg, hiányoznak és tudom hogy már nincs sok időnk együtt.

Fèlek, hogy az új helyet nem fogom sajatomnak érezni, hogy nem találok új társaságot. Itt van 2-3 jó barátnőm akikkel legalább hetente 1x tudnék találkozni. Félek, hogy magányos lennék majd.

Ti hogy éltétek ezt meg ?