Hogy élted meg azt hogy gyerekként másik településre költöztetek a szüleiddel?

"Tudtad tartani a kapcsolatot a régi barátaiddal?"

Nem, akkoriban nem is nagyon volt erre lehetőség. Nem volt még mobiltelefon, telefonálni meg amúgy se szerettem (nem is tudtam a barátaim számát).

"Az új helyen könnyen befogadtak?"

Őszintén szólva nem, életem legrosszabb évei voltak az akkori középiskolás évek.

"A rokonaiddal tartottad a kapcsolatot?"

Nem, egyszer sem beszéltünk azóta.

14 voltam, amikor először költöztünk (120km-rel odébb), aztán egy év múlva ~40km-re odébb, aztán 10 év múlva faluról városba, de akkor már azért, mert megnősültem.

Akkor és ott alkalmazkodtam amennyire lehetett. De felnőtt fejjel visszanézve gyűlölöm minden percét.

Költözés után egy közelebbi, de városi suliba írattak. Így a helyi gyerekekt meg se tudtam rendesen ismerni csak azokat, akik az utcánkban laktak. De nagyon éreztem a különbséget a városi a falusi gyerekek közt. A falusi lányok kis qvák voltak, erősen túl akarták kompenzálni a falusi létet. Játszottam velük, de sose lett velük olyan mély a kapcsolatom, mint a régi lakhelyemen. Elég sok volt az a tipikus buta falusi ember (kocsma-bolt-posta/orvos, ennyi volt az életük. Szüleim barátai is lassan elkoptak, mert nem akartak kijönni hozzájuk).

Az osztálytársaim zöme városi volt, nyáron gyakorlatilag megyszűnt velük velük a kapcsolatom. Akkor még nem volt net, meg a mobil is épp csak bejött, drága is volt a hívás, nem tudtam velük beszélni. A levelezéshez szüleimtől kellett pénzt kérnem, amire húzogatták a szájukat, mert az is "drága"...

Szórakozási lehetőség semmi nem volt, falunapok ilyen futottak még kategóriás fellépők voltak. Az utolsó busz este 10kor ment el, onnan hajnalig semmi. Tehát ha haza akartam volna jönni, akkor nem tudok. Meg ugyan kivel mentem volna el??? Így ezek nekem teljesen kimaradtal az életemből.

Szóval most itt vagyok 35 évesen és nincs szociális életem. A régi barátimmal megszűnt a kapcsolat, az "újak" nem ugrották meg a lécet. Pedig tanulmányok is bizonyítják, hogy a gyerekkori barátságok a legerősebbek.

Mi úgy 30kmre költöztünk az eredetitől, egy kisebb városba a faluból.

Énnekem simán bejött, akkor voltam 10 éves, és szerettem ott, nem emlékszek semmi negatív dologra. Mondjuk a nővérem már ki nem állhatta a helyet, ő már nem volt ennyire szerencsés.

Kb 6 voltam amikor városról anyám szülőfalujàba költöztünk. Nem nagyon volt internet akkoriban. Nem tartottam a barátaimmal a kapcsolatot.

Nem fogadtak be az új helyen. Anyám családja városi buz11gyereknek tartott, mert nem vágtam, pucoltam csirkét 6 évesen. (Hozzáteszem a tizenéves falusi gyerek se csinálta, de az oké volt).

A gyerekek is isten-komplexusban szenvedtek. A városi = r11banc, agyhalott, leprás, legalja féreg. A falusi tartja el a városit (jahhhh, már akkoriban se voltak magyar termékek, gyümölcsök a polcokon de tuti ők tartanak el minket 🤡) Ha próbáltam volna beszélgetést kezdeményezni akkor megütöttek, vagy lelocsoltak vízzel, stb..kék-zöld foltos volt a karom, combom.

Jókat röhögtek rajta még anyám rokonai is.

Na itt gyűlöltem meg a falusiakat egy életre. A cigányok is 100x különbek.

Szerencsére csak két évet laktunk itt, utána mentünk vissza városra albérletbe.