Az bűn, hogy ha valaki nem kötődik a szülőföldjéhez?

Vagyis ez sok esetben egy nagyon romantizált kérdés, irodalomban is hány vers meg egyéb mű van erről, hogy a szülőföld milyen fontos és hogy bárhol él valaki a világon, csak az lehet a hazája, mindig úgy fognak rá hivatkozni, hogy ő xy helységi. Mondjuk lehet, hogy az esetek többségében ez igaz is, de akkor sem csak effektív a hely miatt kötődik valaki, hanem az ott kialakított emberi kapcsolatok miatt, mert ott van a családja, ott alakultak ki gyerekkori barátságok, osztálytársak, tanárok, stb.

Viszont ha mondjuk valaki elkerül onnan és felnőttként máshol él, akkor valami kapocs kell, hogy még visszajárjon. Egyetem alatt egy csomó új impulzus ér, a baráti kör lehet kicserélődik, de ezzel szerintem semmi baj sincs és hazájárni nyilván addig szokás, amíg élnek a szülők. Utána már miért? Ha esetleg van testvér, rokonság vagy barát. De igazából az embernek kevés szabadideje van, miért ne utazhatna másfelé is, ha ahhoz van kedve?